Tégy ragyogóvá magadnak

Tégy ragyogóvá - MAGADNAK!

A rajongásod
kéne.
Hogy visszaránts
a karomnál fogva.
Hogy húzd magadhoz
az életet,
hogy toporzékolj értem
nyafogva,
hiányozzak: ha veled
vagyok
velem legyél: ha
távol érkezel
csendben nézegesd
a hálóruhánk
és sóvárogj, ha
nem ott létezel.
Lobogtass, lengess:
hogy lobogni láss,
hogy Te legyél az
ki érzi a suhogást,
hajlítsd szét
szívem vérét,
Te: nyitva láss -
bánattal, de reménnyel is!
tele a padlás.
Tüzet gyújts a szobában
- értem.
Takargass be,
ha nem is kértem!
Meríts éjjel inni,
a patakból,
hogy megitathass.
Széthajtott szárnyamat
vágyaddal betakarhasd.
Bontsd ki az életem
hogy neked adjam.
Nem önzőség ez itt fenn…
Adj mindent
hogy TE legyél, kinek
- ragyogva -
visszaadhassam!

Légy önző,
akard mindenem,
kérd,
hogy Terád vágyjak

Te adj fájdalmat,
hogy Neked fájjak.