Rendhagyó önéletrajz
"Repülök, kitárt karjaim a szárnyak.
Nincs olyan erő, hogy félreálljak!"
Gámentzy Eduárd: Mától más c. verséből
Neudl Erika
Rendhagyó önéletrajz
"Az életben a biztonság
nem más,
mint az élet bizonytalanságának
a szeretete."
M Scott Peck:
Úttalan utakon
c. könyvéből
M. Scott Pech amerikai pszichiáter és Feldmár András mellett hasonlóan példaképem
Kiegyensúlyozott, hiteles, csodás gyerekkorom volt Kecskeméten, megtanult bizalommal, mély, tartós barátságokkal, biztonságos állandósággal, hála szüleimnek, akik ma is együtt élnek.
Nem voltunk sem gazdagok, sem szegények, így szerencsésen megtanulhattam vágyni valamire és örülni nagyon valaminek és magam megteremteni dolgokat, így ma is nagyon tudok örülni minden jó találkozásnak, izgalmas fénynek, egy fura színnek, egy döbbenetes szinkronicitásnak, egy jó hírnek, egy újkeletű szónak, egy jó szónak, szépségnek, értéknek, figyelemnek, akár apró ajándéknak is.
Visszagondolva, igazi elmélyült játékokat játszottunk, emlékszem a szenvedélyre, a semmiből kitalált fantázia-játékokra, színházrendezésre az udvaron, a varrógéppel perforált igazi jegyekkel :-) megvalósult előadásokkal, s ami fontos, nagyon sok mesét kaptam egy sárga cserépkályha mellett. Ebből épült írói-tervezői fantáziám. A mai napig az egyik legizgalmasabb pszichológiai kérdés számomra, kiből mi lesz, mi az élet-feladatunk. (Chaplin önéletrajza - szenzációs. ) Ennek gyökerei már a gyerekkorban kitüremkednek, és azt megelégedéssel kibontani nagyszerű életadomány lehet. Mi is csírázott gyerekkromban?!? Ezt még egyszer megírom!
Kamaszkorom évei igazi gyötrelmekkel teli évek voltak, szerelemmel, szüntelen kereséssel, és már nagyon korán sok írással, naplóírással. Már a gimnáziumban pszichológiai fakultáción, írás iránti érdeklődéssel, amit később grafológiának neveztek.
Középiskolám a híres kecskeméti Katona József Gimnázium volt, nagyon rossz-jó tanulóként, mert a versek, a sok éves intenzív versenysport (12 év távolugrás), és a szerelem és az alkotás minden időmet felitta.
Majd a kecskeméti Tanítóképző után (itt a diplomámat színválasztás és a szociális helyzet összevetéséből írtam jelesre) még két diploma következett.
Az Újságíró Iskola (kultúra szakon) (diplomamunka: riport egy szeméttelepen élő párról, és szociál-pszichológiából), majd később a Grafológiai Intézet hat féléve következett, szakdolgozatként a FA-tesztet hasonlítottam össze a grafológia megfejtési útvonalával. Vagyis: egy pszichológiai módszert egy grafológiaival.
A térszimbolika megismerése, és megélése MEGÉRZÉSE :-)))) után elkezdtem festeni. A pszichológia és a festés házasságából adódott egy sajátos önkifejezési és relaxációs technika, amelyet egy saját akvarell kiállításon tettem nyilvánossá.
A végzés után folyamatosan dolgoztam újságíróként, grafológusként, és vendégtanárként pár középiskolában, és pár egyetemen próbáltam teljesíteni azt a szakmai elképzelésemet, hogy minden vezetőképzőbe járó hallgató halljon/tudjon a végtelenül informatív grafológiai tanácsadás választható lehetőségéről. (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (3 év), Gödöllői Agráregyetem Vezetőképző, (3 év) József Attila Szabadegyetem (7 év). Ennek konklúzióiból és tanítási ideál-keresésemből (hogyan is kell jól és élményszerűen tanítani?!?) alakult ki saját két napos tréningem:
Az „Ússzon a tudásban!”, amelyet két évig hétvégenként tartottam.
Gyerekeimmel, akiknek születését óvódás korom óta vártam, Vera lányommal és Bence fiammal otthon töltött - tanulós, dolgozós, igen aktív - 12 évben parányi szerepem volt a Waldorf- óvoda és -iskola alapításában. Nagyon jó szakmai és emberi emlékek, például Vekerdy Tamás, aki több szempontból is a példaképem. A Mesterkurzusok (kb 60 előadás különböző előadóktól, Popper, Dr. Domján,(kedvencem) Vekerdi, kb 10-20 szor szor meghallgatva ) velük szenzációsan építkezett a világnézetem, érzelmi intelligenciám, terveim, sikereim,életcélom, súlypontok.
Íróasztalom fiókjában közben cseperednek könyveim…verses kötetemet, SZÓvonalak címmel megjelent, de van köztük pszichológiai szakácskönyv, mesekönyv, és a gyermekeimmel megélt?írt? MEGMONDOMB című párbeszédkönyv is, grafológiai szakmai könyv, és a nagy kincs, a pszichológiai technikák otthon hasznáható gyűjtése... meg a többi…
Közben hét éve megálmodtam, kitaláltam és évente egyre jobban megrendeztem egyedi marketingű, országos sajtóvisszhangú, a grafológia és a pszichológiai összefüggésekből táplálkozó LÉLEKfák kiállításomat. Ez a pszichológia és művészet összekötése, egy különösen egyedi frachise rendezvény által. Ezt készítem elő most a világ egyik leginkább művészetéről híres városában, Amszterdamban, a világ művészeti fővárosában, valamint nyelveket tanulok nyelvi környzetben!
A kiállítások egyre több, végül 20 művész 80 alkotásával szóltak a Fáról, a szimbolikáról, amely a grafológia táptalaja.
Majd egy tucat - magánéleti és munkacél - oka van annak, de részben a kiállítás-ötletem, hogy jelenleg Amszterdamban is (mellette falun :-) ) élünk párommal... de bárhová elmennénk, ahol reális életesély van számunkra.
Jelenlegi életmód Példaképem: Fearnley-Whittingstall, Hugh, aki hajthatatlanságával és humorával szenzációs életmódot él... mint belegondoltam nincs is olyan messze tőlem! Miért ne keresném meg?...:-)
Keményen dolgozunk, magunkra számíthatunk, bár ez mindig is így volt egész életemben. Érdekes a munmkához fűződő viszonyom...a bevonzások segitenek...Ha nem is akarok az idézetekben elveszni, de félelmetesen bölcs mondás, hogy
"Amikor a múzsa homlokon akar csókolni, nem árt, ha munka közben talál... "
Keressük, hogy hol és hogyan a legjobb számunkra élni. A szabadság édes esély és súlyos teher is lehet...ez roppant összetett kérdés...
Az élmények jobbára csendesek, nagyon csendesek, a sikerek belül laknak, az álmok mágnesként élnek, ha hagyod.
A szeretet bátran megélt és tevőleges felelősség (Erich From: A szeretet művészete és Feldmár Andrástól minden), és nem EGO mutatvány vagy romantikus lötty.A szeretet tevőleges.
...és egyre rövidebb az idő, amíg felmérem, ki értékes ember nekem...ezt nem én döntöm el, hanem a másik cselekedetei és az idő...ahogy aza másik megmutatja magát..ahogy beleméri magát az én időmbe...
leginkább a tükörrel tervem jóban lenni...(hazugság nélkül élni: minden helyzetben konzekvensen, akárki mellett és ellen:
• bárki mellett, mégha egyedül is vagy a véleményeddel,
• akárkivel konfrontálódni a hajthatatlan becsület, érzés, és konzekvens tények, élettér miatt, de csak ha kell, bármily nehézségbe ütközik is,
ez olykor roppant nehéz, de nincs más út), mert akárhová vet is az élet a világon - és még remélem vet -, :-), enélkül nem megy nekem hitelesen tovább.
Tanulunk ámulni és elengedni, és próbálgatjuk a szabadság megélésének megannyi - mint mondtam - ezer keser-édes fokát.
kedvenc zenéim:
Debussy, Debussy, Debussy, :-) Ravel, Sting, Beethoven, Presszer, Vivaldi, Haydn, Mozart, Rózsa Gyuri, Gámenczy Eduárd, Diana Ross, Kimnovak, Beetles, Beegees, Zbigniev Preisner (lengyel filmzeneszerző), Yanni, Quimbii, Sade, R.E.M., Morchiba, Norah Jones, Belga, Chopin, Liszt Ferenc, Keanen, Ravel, Csajkovszkij (B moll szonáta) , Pachelbel (kanon), John Lenon, Dire Straits, Lorena Mcckenit,
and 100!
Comments powered by CComment