Első könyvem elő- és utószava
Neudl Erika
SZÓvonalak -
versvendégkönyv
(Neudl Erika) verseskötete
Szóvonalak
(előszó)
A vers egy csoda.
Mármint hogy honnan hull alá. Mint a csapóajtón a huzat és a fény, jön-megy bennem a gyönyörű-gyötrelmes szó és kevés vagyok ahhoz, hogy betömjem a réseket.
Csak egy állna hatalmamban, hogy semmibe vegyem jöttét, érkeztét, és elszálljon, mint a füst, soha többé meg nem kaparintva azokat, pont azokat a szavakat… de a pazarlás nem áll hatalmamban - nem így neveltek.
"Beszélek, mit mások versnek mondanak."
Ez a legszebb elmondás, amit versről el lehet mondani.
Kovács Józseftől - ő világtáskakészítő, börtön-utó-élettel foglalkozó gyógypedagógus, és öntörvényű, önromboló -, tőle, főbírámtól származik, ő az első, akinek megmutatom telefonon a sorokat, leírja, megolvassa, visszaverseli a saját tehetségét. Nevetünk. Röhögünk. Szeretem a rózsaszirom versét, s ha csönd horpad közénk, tudja, hogy jó, tudom, hogy jó.
Döbbenetet az, amikor jön a vers.
Nem tudok mit kezdeni vele mást, mint fogadni, nem tudom, honnan jön, merészen, hívatlanul, készen… lepottyan az emlékekből, fönnakad a vágyakon, beszűrődik az éjszakába és visszadobol nappal - és sokszor váratlanul:
Mélyen alszom. Éjjel van. Felébredek éjszaka kettőkor, papír mindenütt kell, hogy legyen a házban, és leírok hat teljesen különböző témájú és hangulatú verset.
Már ezt sem értem.
Miért nem egy téma kavarog, érik, cihelődik, feszül a mélyben, lent, hogy azután felbucskázzon?!? A hat különböző vers egyszerre van bennem, párhuzmosan jegyzetelem őket, szinte viharosan. Nem alkotok, szolgaság ez inkább. Ha már olyan, amit érzek, lekapcsolom a villanyt – hisz ez csak egy hétköznap - és alszom tovább. Írni addig kell, míg a hiányérzet meg nem szűnik. A kifejezés pontosságának a hiányérzete…
Tudod, ez egy versvendégkönyv.
Ezt én találtam ki Neked és nekem. Most így beszélgetünk. Tudod, a beszélgetés hobim. A jó beszélgetéseket gyűjtöm. Az belefér majd a markomba, amikor átúszom a túlsó partra…
Szeretném, ha összefirkálnád a vers melletti helyeket. Csak egy kis részt, hogy másnak is maradjon.
Kérem, hogy a versolvasó hanyatt-homlok dobja el magától: mit akart a versíró. A saját lelkére vetülő fényeket-árnyékokat, álmokat-lidérceket* vesse papírra.
Saját útját járja - saját érzései mentén. Az érzések, megérzések olyan megrendítően okosak, hogy kétség sem férhet hozzá!... az észnél is bölcsebbek, ez a tény már megcáfolhatatlanul igaz.
Firkáld össze az üres helyeket – a saját asszociációiddal! Hogy míg nekem tán vidám, neked épp szomorú. A legváratlanabb hatások izgatnak, érdekelnek, örvendeztetnek, lepnek meg a legjobban. A vers ugye íródik. De mi lesz a sorsa?!? A hatás - ellenhatás.
Merthogy a festményt is két személy alkotja, aki festi és az, aki érzelmi szűrőjén engedi át, miközben nézi.
Én verselek, Te pedig hagyd magad, mint a szivacs.
Ilyen találmányom van játékra.
Lehet???
Neudl Erika
*Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek c. könyve alapján
..........................................................................................................................................................................
(hátsó borító szöveg)*
SZÓvonalak
Versvendégkönyv – rendhagyó ajándékozáshoz
Használati utasítás:
Ön egy különleges, az eddig ismerttől eltérő ajándékozási lehetőséget – egy verseskötettel - valósíthat meg ezzel a könyvvel. Nézzen bele egy lehetőségbe, ha valami mást szeretne végre igazán adni, mint eddig, és tegye meg, ha belefér az ajándékozási szándékába, szokásaiba vagy annak megváltoztatásába, hogy az, verssel és az érzésekkel kapcsolatos legyen.
A könyv javallott használata a következő:
A megvásárolt kötet valamennyi versénél időzzön egy keveset, és a verseket olvasgatva, az első felmerült gondolatot melléfirkantva készítsen olyan spontán jegyzetet, amilyet csak akar! Teheti ezt egyenként is, hol a villamoson, hol a kertben, egyedül vagy együtt, pár különös órát kiszakítva az időből. Szabadon, könnyedén, tetszés szerint és keretek nélkül döntsön most, mindenkor engedve pillanatnyi hangulatának, benyomásának, érzéseinek, komolyságának, bolondozásának hisz azt most senki nem kéri számon majd. Írhat csak szavakat, mondatfoszlányokat is…ahogy jönnek, akár laza gramatikával, engedjen meg magának bármilyen szabadságot, úgyis annyi minden kötelező... Most szabad. Ön szabad.
2. Ha ezzel megvan, adja oda a beleírt könyvet egy másik - esetleg más korú, érdeklődésű, nemű, nemzetiségű, de ez nem szabály – embernek, akit ugyanerre kér.
3. Ha két-három különálló jegyzet kunkorodik a könyvben egy-egy vers mellett, na ekkor kell ezt a benyomásokkal teli „vers-füzetet”, versvendégkönyvet odaajándékozni valakinek! Lehet, hogy már ehhez nem is lesz kedve, mert megtartaná? Ön is szeret gondolatokat gyűjtögetni örök kincsként, könyvjelző gondolatokat az élethez - tárgyak helyett?
4. Így az, aki kapta - hiszen a kötet az övé lett – a verseket olvasgatva, játszhat tovább, de lehet csak olvasó is, aki lazán hanyatt dől, vagy éjjel felébredve így folytatja az éjszakai ajándék-időt vagy akár beül egy kád finom forró vízbe, és birtokba veszi az ajándékát. Azt, amely a barátok révén sajátos, új, izzó táncba kezd.
Két út legalább lehetséges:
Vagy megpróbálja nem elkülöníteni magát a többi kézírás jelentésétől, képzet-társításától, érzéseitől, befolyásától, belemagyarázásától, és beleolvad azokba, majd azzal együtt fogadja be. Vagy inkább megteremti a magáét?
Annyiféle kommunikáció létezik: testbeszéd, a kacsintás, szóvonal, mocorgás, kézszorítás, beleölelés egy vállgödörbe, simítás, ecsetvonal, dal, dob, sóhaj, cirógatás, elhallgatás, oda-pillantás, érintés, próza, vélemény, megérzés és a vers.
Ha nincs kedve összefirkálni a könyvet, használja a kis öntapadós füleket, amelyet a könyvhöz kapott. Én ceruzával gyakran írok a könyveimbe, mert az enyémek és mér’ne használnám őket a felmerült gondolatim megőrzésére?!?
Ez – a melléfirkantás - is egy kommunikáció csak egy sajátos mezsgyén! Könnyen elképzelhető, hogy többet tud meg barátairól a versek újszerű fülszövegei alapján, mint eddig, vagy épp most tudja meg a lényeget?...és ezen hagyja magát elcsodálkozni vagy megdöbben, de akár értetlen is lehet. Szabad. Most ezt is szabad. Ön szabad.
Vagy kedve támad megszerkeszteni egy új ilyen ajándékot, hogy ön adja tovább?.. Hisz ilyet még sosem adott senkinek…
Így, váratlanul e könyv egyszeri kiadása hatalmas új életre kelhet, sorsa briliáns karriert futva be: legalább négyen olvassák, gyűrögetik, emelgetik, emlegetik, nyitogatják, imádják, becsmérlik, hajtják meg. Karrierje az is, hogy kíváncsivá tesz embereket. Mindannyiszor darabonként újra színezik a kezek, a betűk, új és új egyedi gondolattal az ajándékozás ívein. Kézről kézre adva saját árnyalatokkal, emlékekkel, szerelemmel, szűkölő hiánnyal, szókapcsolatokkal, – ki mit hív be az életébe - amely egyedi útvonalról, a könyv átbábozódásáról a szerző – legnagyobb bánatára - majd mit sem tud.
Vagy mégis?!?
De jó is lenne…!
Neudl Erika
grafirkus
Comments powered by CComment