Szexualitás az amazóniai indiánok között

link zenével...
http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=39801&h_id=130805

Szexualitás és család
Az amazóniai indiánok többségében többnejű családban
élnek, amely egy férfiből, két vagy három feleségből és mindegyik feleségtől három-három gyerekből áll. A család
az alapvető társadalmi és gazdasági egység, mely két vonatkozásban értelmezhető: az előbb kifejtett szűkebb,
illetve a család szélesebb értelmében, mely utóbbi az apán, anyán, és a gyerekeken kívül beszámítja az anyóst, apóst, a sógorokat, sógornőket és más családtagokat is. A szűkebb családi kör önálló házban lakik, ahol mindegyik feleségnek
meg van a saját helye a gyerekeivel együtt, és középen helyezkedik el a férj. A szélesebb körben értelmezett család kiteljesedéséhez a rokonok a szomszédos házakban helyezkednek el, és a mindennapi élet valamennyi tevékenységében a kölcsönösség, a viszonosság elve
uralkodik. Az Ivo folyó menti chacobók (e: csakobo) között
a szélesen vett család egy felügyelő intézményt alkot, míg a férfiak, akik nincsenek rokoni kapcsolatban a családfővel, általában elhagyják a család felségterületét.
Minden indián közösségben a család a fajfennmaradás magja, mert általában nem megengedett, hogy házasságon kívül valakinek gyereke legyen. Az indiánok szexuális törvényei
azóta adottak, amióta az egyén az eszének tudatában van és képes felfogni, mi tilos és mi megengedett a kultúrájában. A család a tagjai felett egy kényszerítő erőt tölt be azzal kapcsolatban, hogy milyen párt válasszanak maguknak, - így teremtve garanciát a hagyományos szervezeti formák fenntartására, mely tiszteli a túlélési szempontokat, és a kultúra ill. a természet védelmét.

A férfi és a nő kettőssége
Az indiánok számára a szexualitás egy szimmetrikus kettősséggel bír: az emberi élet nem létezhetne, ha a fajfenntartás nélkülözné a férfi és a nő közötti fizikai, ill. szimbólikus kapcsolatot, melyben a fajfennmaradás logikája összesimítja a férfi és a női nem közötti szükségszerű szembenállást, amely az ellentétek harmóniája ellenére is létezik. Az amazóniai mitológia tele van elbeszélésekkel és történetekkel, melyek a nemek kettősségét mutatják
. Ezekre törvények, ill. intézmények születnek, azzal a céllal, hogy a női folyamatok harmónikus egyensúlyban maradjanak.
A Beni folyó menti „ese ejja” indiánok egy olyan teljes társadalmi rendszer hordozói, amely befogadja az alternativ kapcsolatokat, így például a klánok közötti exogámiát (ez egy olyan társadalmi szabály, mely kötelezi tagjait egy másik törzs/terület/rokonság tagjaival házasságot kötni - a fordító megjegyzése), azzal a céllal, hogy a család biztosítsa a házasság révén létrejövő rokonságot, miáltal visszatartja a kapcsolatok szélesebb kiterjedését.
Egy alkalommal hallottam, amint két indián arról beszélgetett, milyen nehéz is lenne a világon (ami számukra egyet jelentett az erdővel), ha nem lennének nők. Aggódva értettek egyet, hogy az életnek akkor nem lenne értelme, mert csak félig léteznének és nem lennének gyerekeik. Egyikőjük a
beszélgetés alapján arra a következtetésre jutott, hogy nincs miért aggódni, mert ha nem lennének nők, akkor nem
lennének férfiak sem, és nem léteznének sem az állatok,
sem a dzsungel. A nő és a férfi szükségszerű ellentétet alkotnak az életben, a kultúrában és a természetben, a
férfi és a női nem minden beszédtémában és tettben megtalálható, szimbólikus szintekre is kivetítve (mitosz és vallás).

Bevezetés a szexualitásba

Az indián gyerekek első szexuális tapasztalatai kisgyermekkorukra nyúlik vissza. Az amazóniai törzseknél
a szexualitás nem tabu, és nem is a felnőttek kizárólagos
dolga. A gyerekek már kicsi koruktól kezdve szereznek szexuális ismereteket – családi, illetve törzsi környezetben, részt vehetnek szexuális tartalmú játékokban, melyek
azonban nem nemi érintés jellegűek. A gyerekek a saját házukban megfigyelhetik és lehetőségük van tájékozódni szüleik nemi aktusáról.
Ha elemezzük mit játszanak a gyerekek az udvaron, a
folyóban, az erdőben, észrevesszük, hogy mindegyik
szexuális tartalmú, vagy legalábbis valamilyen szinten köze
van hozzá. A szülők és a felnőttek ahelyett, hogy elnyomnák
a gyerekek ilyen jellegű kezdeményezéseit, inkább
támogatják azokat, mint az életre nevelés egyik formáját.
A szexualitás a legnagyobb jelentőségét a pubertáskor kezdetén kapja, abban a korban, amikor is az egykori
egyszerű, gyermeki játékok valósággá növik ki magukat.
A fiatalok már kezdik komolyan venni lépéseiket és
tudatossá válik számukra, hogy hamarosan eljön a
pillanat, amikor párt választanak maguknak, és ehhez
jó hírre, tekintélyre és bátorságra van szükségük. Amikor a fiatal indián lányoknak megjön az első menstruációjuk, ez az egész falu számára egy fontos esemény, ünnepségek és ceremóniák kisérik.
Mindenki összegyűlik, hogy megünnepeljék az újdonsült, eladósorba került leányzókat. Ilyen külsőségek között
érkezik el számukra a pillanat, amikor is a közösségben
mint nő, új státuszt kapnak. A bolíviai pacahuara és
chacobo indiánok ún. bevezetési rítusnak vetik alá a
serdülőket, mellyel jelzik, átléptek a szexuálisan érett
korba. Ilyenkor a fiatal lányoknak leborotválják a fejüket,
és átszúrják az orrsövényüket, hogy színes tollakkal díszíthessék, szimbolikusan is jelezve ezzel új társadalmi rangjukat. Ez 12 és 13 éves kor között szokott történni.
Hogy valaki jogot szerezhessen a nősülésre, számos
amazóniai törzsnél megfigyelhető ekkor a fiúk orrának
átfúrása, vagy a hímvesszejük körülmetélése. Ilyenkor
az egész falu összegyűlik, és a fiú apja vezeti a rítust.
Ha az ifjú fájdalmat mutat pl. az orra elrepedésekor,
akkor ez az egész további életét gyávasággal pecsételi
meg, ellenkező esetben viszont jogot szerez a nősülésre
a közösség kultúrális szabályainak megfelelően.

Szexuális kapcsolatok
Több kutató és tanulmány is megerősíti, hogy az
amazóniai indiánok szexuális kapcsolatai mentesek a nemi perverzitástól, és maga az aktus az utolsó momentum a
pár szeretkezésében. Az erotikus megnyílvánulásaikkal, tetteikkel a szexualitás minél magasabb szintű élvezete
a cél mind a nő, mind a férfi számára. Fontos megemlíteni
a kapcsolatot a szexuális aktus és bizonyos eufórikus
érzések kinyílvánítása között, mely főleg ünnepségek alkalmával nagyon is általános az indiánok között, amely egyben egy emocionális egyensúly megnyílvánulása a természet és a kultúra között.
A szex nem valami elszigetelt dolog a természetes környezettől. Több indián fiatal azt vallotta, hogy nagyobb élvezetet nyújt számára a szeretkezés az erdőben, a
folyóban, vagy a fa tetején. Szintén általános, hogy az
intim együttlét aktív részese a dzsungel, ugyanis a nő az extázis pillanatában megragad egy fát vagy egy vad liánt.
Az amazóniai mitológia szerint a növények női jellegűek,
s a nők jobban érzik magukat, ha ilyenkor vannak ilyen
„társak” is mellettük, mivel általuk jobban érzékelik
életüket, ill. saját magukat a dzsungel végtelen zöldje
és a szerelem hevének elválaszthatatlan egységében.
Csak a természeti népek éreznek ilyen szükségletet...
A szexuális együttlétet házon belül sok sajátosság jellemzi. Létezik egy olyan forma, amit „statikus közösülésnek”
hívnak és nagyon elterjedt Bolívia amazóniai indiánjai
között. Ez abból áll, hogy a nő a szexuális aktus során
egy mozdulatlan pozíciót vesz fel, a lehető legtöbb ideig benntartva vaginájában a hímvesszőt azzal a céllal, hogy késleltesse a kilövellést és élvezze a szexet. Ezt a
két test ritmikus együttmozgása kisérheti. Indián
fiatalokkal való beszélgetés azonban arról győzött
meg, hogy a nők általában kerülik a mozgást a szexuális
aktus alatt, hogy a gyönyört kontoll alatt tudják tartani és élvezhessék. Annyi biztos, hogy a „statikus közösülés” a szexuális élvezet elnyújtását és az egyidejű orgazmus
elérését szolgálja, felülkerekedve így a férfi egyoldalú élvezetén, amely oly gyakori a mi civilizált világunkban.
Felmerülhet a gyanú, hogy az indián asszonyok nem
éreznek orgazmust, mert nem mutatják azt ki a nyugati
nők módjára. Megkérdezve azonban őket, többen is megerősítették annak nyílvánvaló érzését, a teljes
szexuális kielégülést, annak ellenére, hogy az aktust
nem a gyengéd cirógatás, a dédelgetés, az érintés
élvezete uralja. Az indián célratörő, lehet, hogy rögtön
a nemi aktussal kezdi, de közösülés alatt helyet kap a
kezek és a lábak érzéki tevékenysége is. Ahogy a férfi,
úgy a nő is magában hordozza az orgazmus erejét,
képességét, szexualitásukat a természettel harmóniában
élik meg, távol az idegességtől, a stressztől ill. a morális tiltásoktól – melyek olyan nagyon jellemzőek a nagyvárosok lakóira
A folyók mentén lakó bolíviai amazóniai törzseknél igen elterjedt a vízben lebegve egyesülni. A pár leúszik a
folyó, vagy a tó mélyére, hogy ott közösüljenek. Ez
fokozott fizikai erőt, összhangot, teljes odaadást és koncentrációt igényel mindkét féltől, ugyanakkor a víz
uralma alatt történő egyesülés, a természettel való
harmónikus együttlét megajándékozza őket a belső
békével, és az ökológiai környezet egyensúlyával.
A poligámiában (többnejűségben) élők, és ezt több
mitosz is tanusítja, a férfiaknak olyan szexuális erőt tulajdonítanak, amely képessé teszi őket egyszerre három, vagy akár több feleségük kielégítésére. Egy alkalommal
egy araona indián mesélte, hogy a törzs egyik vénjének
– aki lehetett vagy 65 éves – volt egy felesége, de másikat keresett mellé, mert az energiája ezt kívánta, ill. tette lehetővé. Az ilyen helyzet ott teljesen normálisnak számít, vegyük csak figyelembe étrendi szabályaikat, amely a
dzsungel körülményinek köszönhetően yukán, halon,
húson és vad gyümölcsökön alapszik.
Szintén meg kell, hogy jegyezzük, hogy számos
alkalommal a szexuális kapcsolatok közösségi ünnepek
idején létesülnek, amikor is magas alkohol vagy halucinogén (pl. ayahuasca/jagé) tartalmú italokat fogyasztanak.
Az ese ejja csoportnál szokásosak az ilyen ünnepségek, melyekben a csoportos erotika ösztönzi, növeli a szexuális képességet. Az indiánok szexuális tartalmú víziói az
ayahuasca fogyasztás utáni transzban jelennek meg,
hihetetlen módon utánozzák azokat a figurákat,
amelyeket a szöveteiken, ill. cserépedényeiken használnak, ésszimbolizálják velük a falu társadalmi szerkezetét.

A gyermekvállalás gyakorlata
A terhesség új tag érkezését jelenti a közösségbe,
és hogy ez boldogságot hozzon, mind az anya, mind
az apa egy sor kultúrális tabut vállal magára. Amikor egy egyedülálló, fiatal lány esik teherbe, több közösség természetes eljárásokkal megszünteti az ilyen
terhességet. Az ayoreos törzs például hagyja, hogy megszülessen a gyermek, de aztán a placentával együtt eltemetik.
Felkészülés egy gyermek érkezésére jelentős változásokat
hoz a család tevékenységében. Létezik egy sor tiltás a
mama táplálkozását illetően, így például a terhes nő
bizonyos tipusú gyümölcsöket és húsokat nem fogyaszthat.
Ez a tiltás a férfit is érinti valamilyen szinten, mivel
ez idő alatt nem vadászhat ezen állatokra. Achacobo, pacahuara, yaminahua, moréamazóniai törzseknél a
szülés az egész közösség jelenlétében történik, ott
vannak a gyerekek is, mellyel azt a társadalmi élményt
kapják, hogy ez egy fontos esemény, és jó megünnepelni. Amikor ikrek születnek, szokás, hogy az egyiket hagyják meghalni, vagy ha az anya a szülésbe belehal, a gyermeket akkor is veletemetik, ha az életben van, mert úgy vélik,
nem lesznek meg a feltételek a megfelelő felneveléséhez.
Érdekes módon, szülés után, az amazóniai indiánok
hosszú időn át tartózkodnak a szexuális élettől, azon
kívül a terhesség alatti tiltások addig folytatódnak
mind a férfi, mind a nő esetében, amíg a nem tudják
garantálni gyermekük egészségét. Ez a szabály
valószínűleg a többnejű társadalmi berendezkedést
erősíti, amely oly mélyen él ebben a régióban.

Szexuális értékek az indiánoknál
Amazónia legtöbb törzsénél beigazolódik, hogy tagjaik
nem maradnak pár nélkül, hacsak nem megözvegyültek,
vagy elváltak. Mindenki, kivétel nélkül férjhez kell menjen.
A házasság egyszerűen kötelező a fiataloknak, mely
nem csak egy szerelmi, érzelmi dolog, hanem politikai, gazdasági is a fajfennmaradás és a béke szolgálatában.
A homoszexualitás mindkét verziója, a szodomia és a leszbikusság is, gyakorlatilag ismeretlen az amazóniai társadalmakban. Néhányan azt gondolhatnák, hogy az
indiánok, amikor kéz a kézben járnak – az a
homoszexualitás jele, de ez nem így van. A kéz
megfogása a testvériesség, a barátság legmagasabb
fokú kinyilvánítása, mely teljesen normális a
bennszülöttek között, legyen szó akár azonos
neműekről is.

Összefoglalásul, azt mondhatjuk, hogy a szexualitás az indiánok között egy szabad aktus, mely azért létesül,
mert az egyik bízik a másikban és viszont.
Az indiánoknál nem létezik a prostitúció és ismeretlen
fogalom a szifilisz ill. más nemi betegség, mely arról
árulkodik, hogy a szexualitás tiszta és természetes
formájában fejlődik. Meddig tudnak az indiánok a saját értékrendjeik szerint élni? Az idő meg fogja adni erre
a választ. Ha megfosztják őket identitásukhoz, és a területükhöz való joguktól, abba vagy bele fognak
pusztulni, vagy a nyugati normák szerint lesznek
kénytelenek élni, amely nagyon sok kárt okoz a bolygó egészségének.