Szendi Gábor: Dátha

Megjelent: Internet Kalauz 2002 január 28-30 old.

 

 

Persze, ha ismeretlenül cseng a nátha szó füleidnek, mondjuk most érkeztél Pápua Új-Guineából, ahol eddig nevelkedtél, nem árt a másnak közhelyszámba menő infókat begyűjteni mondjuk a www.pro-patiente.hu-n, a www.hazipatika.hu-n, esetleg a szakszerű www.sote.hu/htsz/ribari.htm-en. Persze kaphatsz néhány hajmeresztő tanácsot is egy-két elszabadult természetgyógyásztól, akik kihasználva a náthás webpolgár védtelenségét, megpróbálják rutin tanácsaikat úgy elsütni, mintha az speciálisan a nátha leküzdésére volna kitalálva, pedig ezt mondják pikkelysömörre és szívbetegségre is. Mondjuk azt is megtudhatod, hogy a náthavírus a szemben egy napig is elvan, aztán lesunnyog a könycsatornán és meg vagy fertőzve. Ez ellen csak az véd, ha télen csukott szemmel közlekedsz, nem beszélsz és nem fogsz kezet senkivel. Tulajdonképpen jobb ha visszamész Pápua Új-Guineába.

 

Ha maradsz, ne hallgass a mamádra, hogy "megcsap a hideg", mert pl. az Északi sarkon a hajóforgalommal együtt megszűnik a nátha is a kutatóbázisokon. A tanácsadó website-okat olvasgatva azt gondolhatod, ha Julia Roberts náthásan szájon akar csókolni, bizony nemet kell mondjál neki. Pedig van rá esélyed, hogy nem kapnád el tőle a náthát. Mert a náthával kapcsolatban az igazán érdekes kérdés az, hogy "miért pont én" és "miért pont most".

 

A kérdést tisztázandó a British Common Cold Study (Angol Nátha Vizsgálat) keretében 420 személyt toboroztak össze, különféle személyiségteszteket és stresszkérdőíveket töltettek ki velük, majd ötféle náthavírus egyikével megfertőzték őket. Kiderült, hogy akik tartós stresszhatás alatt görnyedtek, vagy huzamosabb negatív emocionális állapotban szenvedtek, sokkal valószínűbben betegedtek meg. A Pittsburg Common Cold Study-ban, a kutatók újabb áldozataikat vizsgálva, az is kiderült, hogy nem akármilyen stressz fokozza a nátha-veszélyt. A tartós munkahelyi nehézségek, az állandósult családi konfliktusok, vagy a szoros érzelmi kapcsolatok zavara kb. négyszeresére fokozza a benáthásodás veszélyét. Ha a személyiségjellemzőket nézzük, a magányosabb emberek sokkal hajlamosabbak a náthára, ami ugye paradoxonnak tűnik, hiszen kevesebb emberrel találkoznak. Ennek okát más kutatások magyarázzák meg; az immunrendszer aktivitását ugyanis a szociális támogatottság rendkívül módon fokozza; akit "többen szeretnek", annak jobb az immunvédekezése is. A másik meglepő eredmény, hogy az introvertált, vagyis zárkózott, visszahúzódóbb személyek szintén sokkal gyakrabban és könnyebben lesznek náthásak, míg az extrovertáltak védettebbek a náthával szemben.

 

 

Talán Te is azt gondolod, hogy a náthavírus kifejezetten rosszindulatú lény, mivel mindig kivárja, amikor éppen vizsgáznod kell, vagy éppen előkerült a határidős korbács a munkahelyeden. A kérdés már régen a kutatás homlokterében van, s a mindig kéznél lévő szerencsétlen orvos-egyetemistákat már agyonvizsgálták vizsgaidőszakban és azon kívül, disszertációírás előtt, alatt, után. Meg fogsz lepődni, de ezek a szívderítő időszakok bizony alaposan megtépázzák az immunrendszert, és ha Te náthavírus lennél, szerintem Te is élnél az alkalommal. Úgyhogy nem szabad rájuk haragudni, ők csak végzik a dolgukat. De sajnos tudunk még rosszabbat is. Van az az aggodalmaskodó típus (belőlük lesznek pl. a "sálazós" nagymamák), aki napszámban aggódik mindenen. Egy földrengés után (amin ugye van mit aggódni) összehasonlították őket immunológiai szempontból a happykkel, s kiderült, hogy még hónapok múltán is nagyon silány képet mutattak.

 

De van egy jó hírünk is; ha a lelkinyavalyák rontják az esélyeinket a náthával vívott ádáz küzdelemben, akkor minden gyógyhatás fokozhatja erőinket. Egy vizsgálatban, pl. a kampuszon csellengő egyetemistákat rádumálták arra, hogy a diákcentrumban írják le életük legtraumatikusabb élményét, s akiknek ez elég kifejezőre sikeredett, azok immunrendszere hónapokra szárnyakat kapott. Egy másik csapat hónapokig azon buzgólkodott, hogy jegyzetelje, milyen napja volt, miközben rendszeresen nyálmintát vettek tőlük, mivel a nyálban van a nátha-csata első frontvonala, s ha már itt gyengék vagyunk, könnyen elbukunk. Kiderült, hogy az immunrendszer naprakészen követte a hangulati ingadozásokat, megalapozva azt a tapasztalatot, hogy percek alatt be lehet náthásodni, ha elég nagy pofont kapunk az Élettől. De fordítva is igaz; egy spanyol vizsgálatban azt is igazolták, hogy akik általában jókedvűek, azokat fele olyan gyakran lepi meg a náthavírus.

 

Szóval, ha eddig a garázdálkodó természetgyógyászokra hallgattál, és élőflórás Jakupcsek-joghurttal, nyirokmasszázzsal, hagymateával próbálkoztál, jobb, ha szembenézel a ténnyel: az immunrendszer olyan, mint egy barométer, híven jelzi, ha gáz van. És ha gáz van, akkor hiába a kamillás lemosás, a köpölyözés vagy a vitaminbomba.

 

Van még egy erős tévhit, amit el kell oszlatni, és ez a sporttal kapcsolatos. Sok mindenre jó a sport, az ember mutogathatja a muszklijait, lenézheti a nyamvadtakat és csökkentheti a szívbetegség kockázatát. De nátha ellen nem jó, sőt kifejezetten rossz. Élsportolókat vizsgálva kiderült, hogy ezek sokkal gyakrabban náthásak, mint az őket tévében néző nyápicok. Maratoni távfutóknál a napi edzésadaggal arányosan nőtt a nátha kockázata. Ennek egyébként pofonegyszerű a magyarázata: a sport komoly stressz. Szerinted van mégy egy élőlény a Földön, aki szórakozásból ötven kilométereket fut, vagy kétszáz kilókat emelget? Épeszű állat még a préda után is csak addig vágtázik, amíg értelme van. Nem így a teremtés koronája; ő megvadultan ugrál, rohan, vérbenforgó szemekkel tépi a másikat, eszét vesztve tempózik a vízben. Mi másra gondolna ősi viszonyokra programozott agyunk, mint hogy valami nagy veszély, élet-halál küzdelem folyik ott kint. Elnézve a győztes és vesztes sportolókat, végül is jó a megfigyelés. Azt, hogy mi közben ezt sportnak neveztük el, arra nincsen agyunk felkészítve.