Geszti Péter interjú

Akkoriban, amikor a kék hó esett, Paul Bunyan, az óriás, éjjel-nappal csak a könyveket bújta. Néha abbahagyta a tanulást, és elábrándozott. Tudta, hogy nem fogja egész életét a barlangban eltölteni, hanem valahol nagy munka vár rá. Eleinte csak álmodozott, később azonban tudta, hogy álmait meg kell valósítania, egyre többet és többet gondolt erre. Amikor eljött a cselekvés ideje, Bébével, a kék borjúval csodás kalandokat megélve végül megalapították Észak-Amerika első óriási favágótelepét.

Mese vagy nem mese?

Ha lenne egy szimbolikus kincses ládád, mit pakolnál bele?
Beletenném azt a szeretetet és boldogságot, amit a családom, rokonaim, barátaim adnak, bepakolnám azokat az értékes alkotásaimat, amit az itthoni élethez hozzá tudtam tenni, nyilván beleraknám az egészséget, ami nélkül nehéz boldognak lenni, és belezsúfolnám az összes élményt, amit az utazások, regények, filmek, színház és főleg a zene jelent.

Mitől lesz időtálló egy művészi alkotás?
Trendektől függetlenül lényegi dolgot mutat meg az életből. Minden művészi alkotásban szépség lakozik, ami nem más, mint az igazság feltárulásának pillanata, ettől szépek a tragédiák is. Az építészetnek a praktikuma is fontos, és léteznek olyan művek, amelyek a lelket és szellemet táplálják. Minden, ami ilyesfajta tápanyagot hordoz, annak van művészeti létjogosultsága, a többi inkább szórakoztatóipar. Az építészet és a zene a két legnagyobb művészet, mert a világ minden pontján ugyanakkora örömet tud okozni, akár ott élsz, akár nem.

Természeti népeknél a megfogant nő elvonul, hogy megszülethessen benne egy dal, amely a későbbiekben végigkíséri gyereke életét. Van saját dalod?
Régóta kísért az Amadeus című filmben elhangzott dallam és a jelenet, amikor Salieri eljátszik egy saját darabot, amiből Mozart kibont egy sziporkázó, sokkal szellemesebb művet. Eszembe jut még a “Megint hétfő”, Jazz+Az dal, ami talán a legjobb számom. Az ébredésről szól, ahol sikerült megérinteni a belső igazság feltárulását.

Lányod érkezése egyfajta ébredés volt?
Inkább újjászületés, nemcsak újjá szüli életemet abban az értelemben, hogy meghosszabbítja a végtelenségig, hanem a vártnál nagyságrendekkel szebb érzelmi dimenziókba kalauzol. Eddig hajtott, hogy nyomot hagyjak ezen a világon, az alkotáson keresztül próbáltam elnyerni az örök létet. Illúzió, hisz nem mondhatom, hogy sikerült ilyet létrehoznom. Sári érkezése nagyon megnyugtatott, leszakadt rólam ez a kényszer. Másrészt, talán pont ez a lemondás szabadította fel azt az energiát, ami lehetővé teszi, hogy maradandót alkossak, majd meglátjuk.

A művészeti alkotásokat egész pici korban segítségül lehet hívni a gyerekneveléshez. Sára kapott már ízelítőt belőlük?
Egyelőre (6 hónapos) arra figyelünk, hogy szobájában szép és harmonikus környezet vegye körül, a különböző színek, anyagok olyan mesés hangulatot sugározzanak, ami szerintünk természetes. Vezérelvem, hogy mindenben a természetes a jó, ha nem túlgörcsölt, ráerőszakolt, túlgondolt. Persze összegyűjtöttünk könyveket, amiben értelmes mondókák vannak, szereztem babazenéket Mozarttól Vivaldiig és mivel feleségemmel dzsesszt, világzenét, komolyzenét is hallgatunk, ő is belekóstol ebbe. De folyamatosan azon gondolkozom, hogy én milyen személyeset alkothatnék neki.

Amikor a nő világra hozza gyermekét, sokszor a férfi is alkotni kezd. Belekezdtél valamibe?
Már születtek gyerekversek, és biztos, hogy két év múlva egy gyereklemezt is összeállítok. Már azt is kitaláltam, hogy a kis verses könyvet a barátom illusztrálja, a mini CD-t meg gyerekekkel énekeltetem vagy rappeltetem fel. Továbbá született egy újabb musicaltervem is Gárdos Péter egy leforgatott filmjéből.

A hindu orvoslásban ma is alkalmazzák a meseterápiát, vagyis olyan mesét adnak a felnőttnek meditációra, amely leképezi belső vívódásait, és lehetővé teszi az egyéni megoldás megtalálását. A gyermekek is hasonlóképpen működnek, az erkölcsi normákat is a mesék többszöri elolvasásával sajátítják el. Felturbózott életvitelünkben nem hogy a meseolvasásra nincs idő, de még a tévés változatukat is lerövidítik, kilúgozzák. Tudsz majd elég időt szánni meseolvasásra?
Én még a jó öreg Gutenberg-galaxisban nőttem fel, ahol művelt ember nem létezett olvasás nélkül, ma már jól informáltnak kell lenni. Vajon azzal teszek-e jót a gyerekemnek későbbi boldogulásához és érvényesüléséhez, ha a régimódi eszközökhöz ragaszkodom, vagy pedig megpróbálok lépést tartani a korra, és a technika vívmányaiból válogatom ki a jókat? Paradigmatikus kérdés, mert nem szabad mereven ragaszkodni a régihez, mégis jó lenne átadni mindazt a világomból, ami szép, értékes és mély. Ugyanakkor nem fogom eltiltani a tévétől, legfeljebb nem lesz készülék a szobájában, de még a nappaliban se. Ezen a téren is meg kell keresni a harmóniát, ez a legnehezebb.

Dickens kedvenc meséje a Piroska és a farkas volt. A tied?
Felnőttként Lázár Ervin meséinél – a négyszögletű kerek erdő – kedvesebbet és filozofikusabbat keveset tudok mondani. Gyerekkoromban szegény nagyikám negyvenezerszer elolvasott nekem egy ismeretlen, kanadai mesét, ami Paul Bunyan favágó óriásról szólt. Nagyon kalandos és hosszú volt, ezért is szerettem.

Szöveg: Hatvani Csilla

Péter személyes tanácsa a szülőknek

Nagyon tudatos munkával a hétköznapokban is megvalósítható a kultúrára való nevelés. Magától ez sajnos nem megy. Az a véleményem, hogy még a kultúrtermékeknek álcázott kvízek is romboló hatásúak. Én nagyon régimódian hamar elérném, hogy – akár még az iskola előtt – tanuljon meg a gyermek írni, olvasni. Utána pedig olvasni, olvasni, olvasni! Az ismeretszerzésnek ezt a meglehetősen konzervatív formáját a fantázia megteremtése miatt nagyon fontosnak tartom. Ne az amerikai vagy angol filmrendezők alakítsák a gyerek fantáziáját, hanem ő maga próbálja meg kitalálni a saját világát. Ne más álmodja meg neki a mesét!