GARAY-NAGY NORBERT festőművész
Garay-Nagy Norbert a LÉLEKFÉK , SOULtree kiállitásomon is szerepelt. Szenzációs szakmai tudással, realista fetészetével ötvözi fantáziát, amit imádok igy együtt. Szeretem, ha egy festő tud festeni és mellette még egyénit is alkot.
2011. március 17., csütörtök
Őszi Programok
2011. őszén a Magyar Festészet Napja alkalmából Garay-Nagy Norbertnek Vácott nyílik kiállítása a Madách Imre Művelődési Központ Galériájában. 2011. december 13-án a Tat Gaklériában nyílik önálló kiállítása. 2012. tavaszán Garay-Nagy Norbert Isztambulban állít ki. Várjuk a rendezvényeken.
Garay-Nagy Norbert a Junior Príma Gálán
A 2010-ben Junior Príma-díjas Nagy Norbert festőművész kiállítása kapcsán beszélgettünk.
- Fiatal festő vagy. Nem lehet könnyű a szűk magyar közegben elkezdeni egy művészkarriert.
- Nincs okom panaszra. A közönség az elmúlt években különösen érzékeny lett a magas szellemi és művészi minőségre. Valóban szűk a magyar közeg, de itt is élnek művészet iránt fogékony művészettámogatók, befektetők, műgyűjtők, intézmények vagy olyan emberek, akiknek határozott értékítéletük van a magas minőségről. Ugyanakkor az általam képviselt festészeti gondolkodás, az alkalmazott vizuális nyelv, a képek szimbólumrendszere, a kivitelezés egyedisége azt is magával hozta, hogy jelentős európai, ázsiai és tengeren túli magángyűjtők is felfigyeltek a művészetemre, akik rendszeresen vásárolják festményeimet. Fontos a nemzetközi siker, de minden művész számára alapvető szempont, hogy a saját kortársai körében, a saját országának kultúrájában is meghatározó legyen. Nem szabad elveszíteni a kapcsolatot a közélettel, a hazai közönséggel.
- Első ránézésre hiperrealisták a festményeid. Gondolom a kritikusaid gyakran „le-Csernusoznak”.
- Megszoktam a kritikát, és fontosnak is tartom. A kritika nem Magyarországon a legélesebb, csak itthon tűnik úgy, hogy túl kritikus nemzet vagyunk. Nyugaton minden alkotónak az adott pillanatban kell a legtöbbet nyújtania magából. Aki erre nem képes, az nem tudja elérni, és tartósan fenntartani a közönség ingerküszöbét. Ezzel azonban nincs is probléma, bár lehet, hogy itt nálunk ez a gondolkodás, vagy nevezzük kritikus hozzáállásnak még szokatlan. Csernus festészete Magyarországon megkerülhetetlen, Európában, pedig majdhogynem ismeretlen. Annak ellenére, hogy ő az aki, Caravaggio után újjá tudta teremteni a realista festészetet, olyan módon, hogy olyan kortárs tartalmat vitt bele, amit addig senki. Ha Csernushoz mérnek hozzá, az nekem dicséret és nem negatív kritika. A festészetem azonban csak a felületes szemlélő számára hasonlít az előképekhez. A realizmus, vagy, ha jobban tetszik a hiperrealizmus nálam a gondolatok, érzelmek, érzések kifejezésének az alapja és nem az öncélúan a vizuális megfogalmazás tárgya. A képek nem csak esztétikai kategóriák, hanem morális és metafizikai tartalommal is bírnak. Olyan tartalmi síkok, hivatkozások kerülnek felszínre, amely folyamatosan fenntartja a kép felé az érdeklődést. Nem is elsősorban a festmény ennek az izgalomnak oka. Az a párbeszéd inkább, ami a festmény és a néző között kialakul. Olyan belső utak, tartalmak, emlékek nyílnak fel a nézőben, amelyek a kép által teljesednek ki. Inkább ez lehet a festészetem sikerének a titka. A látványban és gondolatban csak a profizmus létezik. Ebben hiszek, ez az amiben nem tudok és akarok kompromisszumokat kötni.
- Közép-Európában mostanában temetik a klasszikus értelemben vett festészetet. Erről mit gondolsz?
- A fáziskésés nem újdonság és nem is csak a jelen időszakra igaz. Amikor Európában az impresszionizmus hódított, nálunk kiteljesedett az akadémizmus. Amikor az absztrakt felé lendült a világ, itt a szocialista realizmus uralkodott. Amikor az újító szándék, a futurizmus, a bauhaus átjárta a művészeteket, a gondolkodást, nálunk minden egy kicsit megkövesedett. Amikor a festészet az „újreneszánszát” érte például Lipcsében, nálunk még az új szenzibilitás volt az érdekes. Most, hogy a festészet – miután Európában is eltemették jó tizenöt éve - ismét visszahódítja a közönséget és a kiállítótereket, nálunk a műfaj megtagadása zajlik. Ez nem olyan nagy probléma. Mindig voltak olyan érzékeny művészetfogyasztók, akik előrébb járnak, mint a többiek. Akik nem a zajos többséggel, az önjelölt véleményformálókkal, hanem a biztos belső értékítéletükkel tartanak, abból merítik az bátorságot egy-egy művészeti tárgy megvásárlásához.
- Valamiféle ünnepélyes hangulat érzékelhető a képeiden. Még akkor is, amikor profán témát választasz, egy kezet, vagy citromokat csendéletszerűen elrendezve. A részletek kinagyítása pedig fokozza az ünnepélyesség hatását.
- Talán. Az álomszerűség és a realitások között hintázik a látvány és a belső kohézió. Ez valóban a képek sajátos atmoszférája. Ugyanakkor jóval többről van szó. Amikor Leonardo Da Vinci Anghiari ütközetéből idézek, a látvány megkomponálása nagyon fontos. A koponyára került vonalkód, a postabélyegző részlete ugyanakkor olyan tartalmat ad a mondanivalónak, ami friss, kortárs, groteszk, tragikus és szerethető hangsúlyokat ad a kép mellé. Ehhez hozzájön még az az értelmezési kód, amit a néző ad a festmény mellé. A Reflux sorozatban tökéletes testek, az idealizált fogyasztói és a testkultusz bűvöletében élő világ kerül a látvány középpontjába. Az önmaguk fényében tündöklő testek mellett azonban mély összefüggések – ön és közreflexiók, önértelmezési, nemi identitási, hatalmi pozíciók, a korunkat foglalkoztató strukturális és társadalmi kérdések – árnyalják az ideális festészeti látványt.
- Festményeid ősztől a Tat Galériában vásárolhatóak, láthatóak. Miért tartod fontosnak, hogy mint a magyar művészek általában ne a műteremből szolgáld ki, hanem galérián keresztül érd el a közönséget?
- Európában a művész dolga, hogy fessen. A galéria dolga, hogy egy előre meghatározott menetrend szerint gondoskodjon a művészeti pálya ívének fejlődéséről. Ha a művész a festészetre, a galéria a szakmai munkára koncentrál, az jó a közönségnek is. A vevő ebben az esetben jár a legjobban. Nincs más út, én nem adok el képet a műteremből, ez nem lenne korrekt a közönséggel szemben sem. Ez lepróbált és egyedüli út
Comments powered by CComment