Szellemi vadászok

Szellemi vadászmezőkön
Aki keres, az talál

Rendhagyó beszélgetés egy fejvadásszal

Egy csésze tea egy fejvadásszal

Neudl Erika

lead:
Nem az agyontépázott századforduló teremtette meg az új munkahelyek, szakmák sürgését-forgását az európai és a magyar piacon, piacgazdaságban.Nem a "hét bőrt lehúzni egy lóról" törekvés csalogatta ki a fejvadászok öltönyös hadát az erdőből a csatamezőre, válogatni. Nem.

Törvényszerűség az, hogy a teremtés vesszeje rásuhintott az intellektuális hivatások újabb elágazására, és hipp-hopp ott termett fontos segítőként a "fejvadászság", mint a vállalatok, firmák, gyárak mankója.

Mert: Jó munkát csak jó munkaerővel. Mintha ilyen egyszerű lenne. Pedig, hajjaj!!!, hogy nem az! A részletekben lakik az ördög, hogy ki megfelelő nekünk, PONT NEKÜNK, a cégnek, kultúrájának, evolúciós szakaszának, és akkor ez a megállapítás még mind nem is elég. Valakinek, valakiknek meg is kell ŐT, ŐKET találni. Most jönnek a fejvadászok, nyilukban ott a csodatévő erő: a gazdasági tapasztalat, a lélek rejtelmei, a kellő objektivitás, a szükséges rálátás a piacra, valamint az bizonyos megfoghatatlan emberismeret. És nélkülük nem biztos a siker, velük meg nagyon valószínű.

Hölgyeimés Uraim! Melyikünk nem szeretne sikeres lenni?!?


Neudl Erika:
- Többféle munka, többféle feladat, többféle hozadék. A te, évek óta tartó vadászatodnak milyen szellemi-lelki hozadéka, plusza van a saját életedben?

Hunyadi Mátyás:
- Más emberek megismeréséhez vezető út segítség volt a saját magam mind mélyebb megismeréséhez. Önönmagam mind mélyebb megismerése, pedig út mások megismeréséhez. Egy-egy interjú közben kettős szerepet játszik a fejvadász, hisz a referenciák, szakmai önéletrajz, telefonbeszélgetés alapján készülve tudatosan tesz fel kérdéseket és figyel a pontos válaszokra, emberi reakciókra és mindemellett engedi magát ösztönösen sodródni a másik ember által, hogy minél többet megérezzen a másik gondolat és, -érzésvilágából. Empátia, intuíció, csupa olyan dolog, amelyek segítségével az ember a szívére hallgatna, miközben más érzékszervei, a szemei, fülei minden szóra, gesztusra “lecsapnak”.

- A sokszor egymásnak ellentmondó jelzésekból próbálja kihámozni a valódít, azokat az információkat, amelyek által megállapítható, hogy érdeemes e továbblépni, bemutatni az interjúvolt személyt megbízó felé.

Nem szabad belesodródni a beszélgetésekbe, hanem irányítani kell azzal a céllal, azokkal a kérdésekkel, amelyek állandóan ott lebegnek a szemünk előtt; azaz vajon egymásra találnak e a megbízóval, illetve mire gondolna, milyen kérdéseket tenne fel a megbízó az én helyemben.
Kissé leegyszerűsítve persze megállapítható, hogy a gépikezelői futószalagmunkán kívül, szinte a legtöbb foglalkozás együtt jár egyfajta “fejvadászattal”. Adok, veszek, kereskedem, befolyásolok, befolyásolnak, értékelek, értékelnek engem és rajtam keresztül valamit, valakit, és még tovább sorolhatnánk, tehát egyfolytában próbáljuk megállapítani emberekről azt, amit a fejvadász is napmintnap végez.

Évek alatt bizonyosan gyarapodtak az embrekeről megszerzett ismereteim, főleg a pszichológiai keretrendszerben állandóan valamihez történő viszonyítás, és az interjúk konklúzióinak a teszteredményekkel való egybevetésekből származó tapasztalások.

Érdekes végzettségekkel lyukadtál ide ki. Mi is a te történeted?

Pedagógiai, államigazgatási, s végül pedig a közgazdasági tanulmányokat folytattam.
Útkereső voltam, s vagyok ma is, és ebben nincs semmi különös a kaotikus, kiforratlan értékrendszerű közép-kelet európai társadalmunkban.

Tanácsadó vagy. Mi lenne az a körülbelül öt dolog, amit az álláskeresőknek ajánlanál, és miért?

Nincs mindenkihez szóló recept, így csupán általános javaslatokat tudnék mondani, amelyekkel úgysem tudnak az emberek mit kezdeni a gyakorlatban.
Mást ajánlanék a profiknak, akik vezetőnek készülnek a versenyszférában, mást a tapasztalt specialistáknak, -szakembereknek, és mást a fiatal diplomásoknak.
A profik azért azok, mert már tudják vagy többé-kevésbé ismerik rövid, közép, hosszútávú céljaikat és az ezek eléréséhez rendelt eszköztáruk is gazdag, kiforrott. Semmi sem véletlen az életükben, tudják mit miért tesznek. Ők elkelnek a munkaerőpiacon, mert őket csábítják munkáltatók, fejvadászok a gazdag referenciáik alapján.
A fiatal diplomások törekedjenek arra, hogy minél több szakterületet ismerjenek meg, minél szélesebb látókörre tegyenek szert.
Üzenem,: hogy ne hagyd, hogy játékszernek tekintsenek a fejvadászok és a munkáltatók. Nem hihetik, hogy bármit tehetnek veled. Mérlegeljétek a különböző lehetőségeket, tanuljanak meg "nem"-et mondani és ne menjenek bele a "mindenáron" egy emberileg kiszolgáltatott helyzetébe. Ma vannak lehetőségek a piacon. Legyenek céljaik, ezeket hangoztassák, méltósággal hívják fel magukra a figyelmet

Mit lehet elmondani a kudarcról?

Egy-egy kudarc során az ember hajlamos automatikusan önmagában keresni a hibát és önbizalmát veszti. Továbbá és/vagy másokat kezd hibáztatni. Ez, azonban - könnyen belátható - nem igazán használ az álláskereső önbizalmának.
Sokat javíthatunk és elkerülhetjük a kudarcok egy részét, ha mérleget csinálunk már higgadt, józan fejjel, aztán erre alapozva tervet állítunk össze a következő helyzetre, amelyben már a kellemetlen esetek elkerülésére helyezzük a hangsúlyt.
Mindez csak akkor működik sikeresen, ha tudatosan kézben tartjuk vérmérsékletünket, érzelmeinket.


És mi lenne a tanácsod cégeknek?

A cégeknek ebben a kultúrában kell helyt állniuk, azt a morált figyelembe véve, ami van. Amennyiben fejódni akarnak, gazdasági sikereket elérni, olyan eszközöket alkalmazzanak, amivel célt érnek, persze a jogi és morális elvárásokat figyelembe véve. A fejlődést siettetni úgysem lehet, a gazdaság és annak kúltúrája változik, egyre jobban közelít a fejlett nyugatéhoz.
A cégek folyamatosan tartsanak szervezeti önvizsgálatot. Fogalmazzák meg az adott piaci helyzetben a makro és mikro gazdasági körülmények között milyen felkészültségű, típusú emberekre van szükségük. Sok energiát fordítsanak a szociális kapcsolatokra körülmények fejlesztésére és a képzésekre és nem utolsó sorban szervezetük tiszta és világos szabályzott működésének kialakítására.
Ma nagy a fluktuáció a legtöbb cégnél, ez óriási profittól fosztja meg a vállatokat.
Bízzák a kiválasztást a szakemberekre,
de adjanak elegendő betekintési lehetőséget arra, hogy a fejvadász megismerje a cég felépítését, igényeit, értse és érezze, hogy milyen emberrel tudnak a legsikeresebben együttműködni.

Minden munkának akad favágó, kiábrándító része, sőt ez természetes. Most nem a panaszra bíztatlak. Emelj ki egyet, ahol a megoldásra is van ötleted.

Nem sok ilyen van, szerencsére. Azonban, ha mégis meg kellene egyet neveznem...nos igen...számomra az adminisztráció ilyen. Az is csak azért, mert nem vagyok ilyen típus.
Szeretek interjúzni, szakvéleményt írni, és együttműködő ügyfelekhez kimenni, terepfelmérésre.

Mit tapasztalsz a cégeknél? A cégekre jellemzőek a vezető habitusának típusai?

Attól függ, hogy a vezető/k karaktere tette valamivé a céget, ahol a vezető saját álmainak megvalósítását tűzte ki célul és ehhez keresett “követőket” vagy
adott szervezeti kultúrához kerestek adekvát vezetőt, aki alkalmazkodott a megjévő értékekhez.

Ebben az országban a munkahely-keresési kultúránk emelkedik vagy csökken?

Törvényszerűen emelkedni fog. Egyre több állásközvetítő veszti el a piacát, ha nem képes megismerni és meérteni a megbízóinak igényeit.

A munkahelykeresésnek, mesélte egy fiatal fiú egy társaságban, akarva akaratlanul, létrejön egy csapdája. Ha keresni szeretnél, jobb, ha minél több helyen mondod, de bizonyos, szituációban a jelenlegi főnököddel ezt nem akarod tudatni. Hogy lehet ebben valaki okos, diplomatikus?

Az a véleményem, hogy a szándékunkat nem kell túl sok helyen nem kell kinyilvánítani. Ezzel kissé kiszolgáltatjuk, felkínáljuk magunkat. Az értéket megtalálják, persze okosan reklámozzuk magunkat. Ne azt ábrázoljuk, hogy állást keresünk, hanem azt, hogy sokat érünk és szinte kényszerítsük ki, hogy csábítsanak el bennünket. Hagyjuk a sikerünk majd magától elad bennünket.

Tehát az a tétel, amit sok szakember, néhány pszichológus, és pár fejvadász is terjeszt, hogy az álláskereső az álláskeresést tekintse fő tevékenységének, mindezt adminisztrálja, vezesse egy füzetben, módszeresen, szívósan, mindenre kiterjedően, te nem tartod helyesnek?!?

Tudom, hogy sokan így cselekednek.
Először invesztálni kell valamibe. Senki sem veszi jónéven azt, hogy ha valakit csak a pénz és -pozíciószerzés érdekel anélkül, hogy közben bizonyítana.
Az bizonyosan nagy tapasztalat ebben, hogy az állásvadászó megtanul több lehetőség között különböző szempontokat mérlegelve egyre jobban dönteni.