Az új kor fejezete
- rádiótelefon illemtan

A kor haladtával, mint technikai csodát a teremtőtől megkaptuk, rácsodálkoztunk, nem akartuk mindig, (később akartuk), majd néha bosszantott, de már megszerettük a rádiótelefont. Megtanultuk használni, írunk SMS-t, E-mail-ezünk, de néha úgy tűnik, egyesek csak a billentyűk helyét sajátították el. Illemtant a telefonforgalmazók nem adtak a készülékhez (figyelem! Ötletet adtunk!) csak használati utasítást. Úgyhogy most ez ügyben kezdünk néhány fejezetbe.

Mobil és stabil

A rádiótelefon majdnem ugyanazt tudja, mint a vezetékes telefon, de tud annál sokkal többet-, kevesebbet is: néha drágább, más helyzetben éppenhogy olcsóbb, egyik károsabb, a másik kevésbé az…Van, amikor előny, máskor hátrány, ha csörög…Több minden „tény”, más pedig „nézet”, hozzáállás kérdése. Egy valamit azonban nem tagadhatunk le. A rádiótelefon belecsurgott, beszivárgott életünk hétköznapjaiba, ünnepeinkbe, szerelmeinkbe és ügyintézésünkbe, hivatalosságunkba, barátságunkba és magánéletünkbe egyaránt. Továbbá fontos és úgy tűnik, méltán mindenkié, egyszerű falusi derék parasztember ugyanúgy használja, mint a magasan kvalifikált üzletember, cégvezető, beosztott.
A rádiótelefon birtoklása elérhetővé tesz bárkit, ha mobil, és cégvezetőként szeli keresztül kasul Budapestet vagy éppen az országot, de elérhetetlenné tesz, ha a szám csak kevesek által ismert, éppen elszigetel és békén hagyja tulajdonosát a világ. Máskor - és sokak számára - nem megadható. De ott van mellette sokszor az irodában a vezetékes, a stabil, van, amikor az kell.

Magánügyeink határai

Óvatosan, és sokkal inkább tapintatosan kell belecsörrentenünk bárki életébe a mobiltelefonok világában, mint a csak vezetékes korszakban! A vezetékes telefon egy irodában csörgött egy íróasztalon, ahol többnyire hivatalosan vették fel. Sosem tudhatjuk, hogy egy cégvezetőnek több telefonja van szeretőre, családra, munkára vagy egyet használ mindahány kommunikációs csatornára. Abban az esetben, ha már tudjuk, hogy ezt nyíltan munkakapcsolatra, hívásra bátran felhatalmazottként kaptuk meg, de leginkább ekkoris nyílt munkaidőben hívhatjuk a hívandót. Ha ezek a háttér információk nem ismertek, akkor kivétel nélkül azzal kell kezdenünk a telefonálást, hogy tisztázzuk, milyen helyzetbe csörrentettünk bele, zavarunk-e, és alkalmas-e az idő pár szót váltani. Ezek a helyzetek egészen elképesztőek lehetnek, erdőben, WC-n, kínos forgalmi helyzetben, súlyos vitában,bár az is igaz, nem kötelező felvenni. Tapintatos azonnal elbúcsúzni, ha az illető vezet, nem azért mert szabályosak akarunk lenni, hanem azért, mert tényleg veszélyes. Nagy tapintatlanság az elutasítás után mégis mindenáron elmondani mondandónkat, a ráadásul jelzett, nem alkalmas időpontban a „csak azt akarom mondani, hogy…” kezdetű mondattal, de gyakran tapasztalni ezt.

Durva határátlépők

Mostanság elharapódzó igen bosszantó – ráadásul értelmetlen és illetlen - szokás a hívott fél részéről felénk, hogy amikor elérjük végre a kívánt személyt, és tisztázzuk azt, hogy belekezdhetünk egy párbeszédbe, épp, hogy belekezdenénk a mondandónkba, a hívott félnek csörög a másik telefonja, mobil vagy stabil, és elnézést kérve felveszi. Ekkor végig kell hallgatni egy másik tárgyalás, megrendelést vagy éppen illetéktelenül belehallgatunk egy privát telefonba, vitába. Ezt sokan nem szeretnénk, ráadásul a másik fél, aki „félretett minket”, megsért ezzel minket. Miért lennénk jogosultak várakozólistán lenni, amikor mi hívtuk őt először? További „bosszúhadjárat”, ha többször kezdünk bele a vélhetőleg rövid és összegzett mondandónkba (ez is illem kérdése, hogy röviden mondjuk el a lényeget!), de más miatt minduntalan megszakít, azaz kizökkent a hívó fél minket. Az illem megszegése nem is kérdés, hiszen a költségeket mi – vagy a mi cégünk – állja, és az időnket is úgy rabolja valaki, ahogy azt nem szeretnénk. Igenis: várjon a később hívó vagy éppen tudja, hogy foglalt jelzés pontosan azt jelzi, hogy a személy foglalt. Erre van továbbá a titkárnő, aki várakoztat, üzenetet vesz, át vagy elmondja, hogy a főnök éppen beszél. Az élet már csak ilyen, mindent a maga idejében. Pszichologiailag is a „lineáris beszélgetés metodikájára” billen a mérleg: kevésbé őrjítő, követhető, kisebb hibaszázalékú, nagyobb összpontosító esélyű, méltó tiszteletet adó az ilyen önfegyelemmel vezérelt verbális üzletvezetés. Aki rendszeresen váltogató és ide-oda elnézést kérő, párhuzamos módon telefonál, az nagyobb adag stresszhez jut, még a nap vége előtt kifárad.
Annak, akinek a munkája kilencven százalékban telefonelérésből áll, tehát kénytelen telefonálni, annak az effajta szabadút majd sorompó váltogatása komoly kiszúrás. A hívó fél megszakítására természetesen vannak kivételek: születés és haláleset, külföldi hívás, de egyébként otromba fordulat.

SMS-trendi

Érdekes, sokrétű és tapintatos műfaj az SMS. Érdekes, mert aki elsajátította – pofon egyszerű, bár meglepő és mulatságos, hogy sokan, akár doktorátussal, gyakorlatias beállítódással sem tudják elsajátítani -, gyorsan és velősen küldhet egy táviratot bárki – elektronikusan. Ugyan leszűkíti és beszabályozza az embert, a mondanivalót, de lényegre törése értékes lehet, sokan szeretik. Egyesek illetlennek tartják cégvezetőnek SMS-t küldeni, mások nem, de mégis nagy értéke, ha tele van az üzenet információkkal, hogy megőrizhető. Nem kell jegyzetelni, a címek, telefonszámok, helyrajzi számok, kontakt nevek, adatok törlésig megmaradnak. Mindegy kis jegyzet és emlékeztető, sokan addig hagyják a korlátozott karakterű betű-üzeneteket a bejövő üzemmódban, amíg azt el nem végezték. Ez is egy adottsága. Másik nagy erénye és előnye az SMS-mek, hogy tapintatosan érkezik, és csak akkor nézi meg a címzett, ha akarja, ha ideje van. Addig az SMS csendben vár a sorára, így messze nem zavarhat oly mértékben, mint a közvetlen csörgés. Az SMS-ben kezdenek elkopni a levél klassszikus momentumai, megszólítás, bevezetés, hosszas búcsúzás, mert hosszadalmas. Viszont kezd elharapózni a leszűkítés oly mértéke, miszerint alá sem írják. Az ember több száz üzenetet kaphat elvileg, a kiírt – ki sem írt – szám nem azonosító jellegű. Még viszonylag közeli embernek, nem rég névjegyet cserél üzlet félnek, orvosnak, cégvezetőnek célszerű a teljes névaláírás. Józsiból sok van, több is lehet. Nem kötelező a kifogástalan számmemória.
Összegezve legyünk korrekt hívók és hívást fogadók, és ne tegyünk senkivel olyat, ami nekünk nem esne jól, szemet szúrna, ne okozzunk másnak költségeket, legyünk érthetőek. Az emberi léptékek jól beláthatóak.
Szemezgetés…

Tapintatlan továbbá az SMS-t arra használni, hogy visszahívást kérve ezzel a kölségeket a másik félre hírítsuk. Tapintatlan nem visszahívni azt, aki rögzítőnkön erre kér minket, de méltánytalan ellenben hosszú, idétlen és erőltetett kimenőszöveget felmondani – a mi pénztárcánkat terhelve. Újfajta mobilos tapasztalat, hogy a cégvezető kocsijában többedmagunkkal ülve, kihangosyítva legyünk fültanui, nem nekünk szánt beszélgetésnek. Valamint suta divat az is, mesélte egy laptulajdonos, hogy hivatalos munkakörben megadott mobilon durván letegezve, szlenggel fűszerezett kimenő szöveg, ügyetlen, sértő.
Rögtönzött közvéleménykutatásom eredményeként sokan nagyon nem szereteik a kéretlen SMS reklámot, szeretjük eldönteni kivel, mikor, miről kommunikálunk!

Neudl Erika