Mit is csinál a grafológus?!?

Megjelent: Helykereső Magazinban

Sok álláskereső tudja vagy tudhatja ma már, hogy amennyiben kézírással kérik az önéletrajzát, azt grafológus is vizsgálhatja. Ha valaki állást keres, igenis számítson rá, hogy megmérettetik, és meg is mérik. Hiszen a dolog éppen erről szól. Senki sem - így a munkáltató sem szeret zsákbamacskát venni, olyan embert szeretne a berkein belül tudni, fel/ megvenni és kifizetni, aki azt szolgáltatja neki, amire éppen szüksége van. Cikkünk érdekessége és sajátossága éppen abban rejlik, hogy nem a jelentések körül táncolunk, hanem a grafológusi munkát próbáljuk ábrázolni.


Etika és eklektika

A felvételiző, interjúra készülő, állást kereső bőrébe bújva most azonban mégis nekik szeretnénk némi segítséget és támpontot nyújtani, hogy mit is vizsgál, mér a grafológus. Megtudható, hogyan, milyen sorrendben dolgozik az írást elemző szakember, és nem sorolható így munkája a misztikum témakörébe. Egyrészt előre elmondható, hogy nem igen lehet az írásunkat pozitív irányba túlzott mértékben módosítani,- ez nem túl jó hír, de mégis nyugodtabban lehet nekilátni pár olyan háttér információ birtokában, amelyet a grafológus fogalmaz meg. Egy jó grafológus olyan tanácsadó szakember, aki jóindulatú, felemel és segít, tanácsokat éppen a továbblépés jegyében fogalmazza meg, nem pedig öncélúan kritikusan. Ha megértjük, mit csinál a grafológus, talán nem érezzük magunkat olyan kiszolgáltatott helyzetben, amikor arra kérnek bennünket, hogy elemzés számára járuljunk hozzá kézírásunk vizsgálatához. Apropó!: engedély…A grafológiai etika leszögezi, hogy csak akkor elemezhető a kézírás, ha a duktor, (annak írója) hozzájárul. Nem kell azonban a munkáltatóknak minden egyes jelölttől engedélyt kérnie, mert általános szabály, hogy a kézírásban történő jelentkezés azt sugallja, hogy megvizsgálható. Az már más kérdés, hogy azt egy tapasztalt cégvezető futja át, saját benyomásait kiemelve vagy nagy gyakorlattal rendelkező írásvizsgáló szakember elemzi tanult szempontsor szerint.

Mit kezd mérni az analizáló?

A grafológus éppen úgy kezdi méregetni az írást, mint ahogyan találkozunk egy emberrel, és tudatosan-tudattalanul megnézzük ahogy érkezik: összegészében, de megnézzük a szemét, cipőjét, az ápoltságot, és a kisugárzást, érezzük finoman formált szavait, az ízlést és az arcról sugárzó intelligenciát. Megnézhető és meglátható, mi sugárzik át az írásról, írásból, ezt a grafológus írásnívónak nevezi és egytől ötös skálán belül osztályozza is. A grafológusnak fénymásolat helyett természetesen eredeti golyóstollas kézírás a jó írásminta, esetleg töltőtoll is megfelelő. A fénymásolatnál egy vizsgálati szempont már kútba hullana, ez pedig a nyomaték, vagyis az az erő, amellyel az író személy rányomja a tollat. Ennek mértékében rejlik az életerő, agresszió, énképviselet, lazaság hiánya, szívósság, görcsösség, keménység. Ez leginkább a papír másik oldalán látszik, töltőtollnál azonban a szétnyomódó tollhegy vastagabb, szélesebb vonalat képez. Ha szélesebb, akkor nagyobb a nyomaték, azaz a szélességben rejlik az erő a mélység helyett.

A margók határmezsgyéi

Összképhez tartozik a margók vizsgálata a lap széléhez képest, hogy a szöveg, mint fekete folt balra, középre, jobbra vagy felfelé tendál-e leginkább. Ez az egy szempont is pazar mennyiségű megállapítások, információk sorával kezdi elárasztani az írásfejtegetőt, útmutatást ad a munkára, hobbira, önbizalomra, tempóra, optimista beállítódásra, a kontroll típusára, a látszat és a valódiság fontosságára, kicsinyességre, anyagi beosztásra, bizonytalanságra, kudarctűrésre, pesszimizmusra, mind ennek ellentétére, és még annyi sok fontos tulajdonságra rávilágítva.

A grafológusi munka – sokan talán nem is tudják -, mérésekkel kezdődik, vonalzót, szögmérőt, nagyítót, mikroszkópot használva, amelynek eredményeképpen nagyon sokáig az elemzés alapja egyértelműen objektív, mért konklúziókat hoz. Ez a metrikus vizsgálati szakasz méri a betű három zónájának nagyságát, az alsó hurkokét, a középső zónáét, és a felső hurkok nagyságát, milliméterben. Ezt a mérést megelőzően a grafomán vállalkozónak minden sort meg kell vonalaznia, és meg kell mérnie, amelyből átlagot számít majd ki: azaz meg fogja tudni állapítani, hogy a kézíróra az a jellemző, hogy pl. átlagban a g, j alsó hurkai a legnagyobb méretűek az írásban. Általában ez 3-4 milliméter zónánként, azaz egy „ly” átlagosan 12 mm vagy ennél több vagy ennél kevesebb. Ez utóbbi jelentése az ösztönös, tudatalatti gondolkodásmód, esetleg az anyagiasság jellemző a nagy lenyúló hurkokkal író emberre. Amennyiben a felső zónája nyúlik zsiráf-szerűen felfelé, arányaiból ez a momentum kiemelkedve, akkor a szellemi terület preferált az önéletrajz író személyiségében. Ha a középső zóna tűnik magasra felhúzottnak és mért értékkel a legnagyobbnak, akkor a gyakorlatias szemlélet, az érzelmek, a hétköznapok súlyozottak.

Dülöngélünk jobbra-balra

Ugyanígy jár el a szakember a betűk dőlését illetőleg, amikor meghúzza, (legyen példánkban a „k” betű) a k betű törzsvonalát, ezt a betű gerincének kell elképzelni. Ez a meghúzott alapvonalhoz képest valamilyen szöget zár be. Általános fiziológiai tapasztalat, hogy egy jobbkezes ember, ha egészséges, és ha kényelmesen megtámasztja az alkarját, ha nem az író kézen támaszkodik, könyököl, egy kellemes 75 fokos szögben ír az alapvonalhoz képest. Ez a lelkileg egészséges ember dőlésszöge.

Az alapvonal merőleges a lap szélére. Ha végig ilyen, és következetesen az, akkor jó közösséghez hajlást, és kiegyensúlyozottságot tart fenn ezen a területen. Az emberek azonban sokfélék, némelyek jobb kezességük ellenére balra döntenek ( gátlás, gátlásosság, túlzott kontroll jelenléte) mások viszont jobbra-balra dülöngélnek. Ráadásul az sem mindegy, hol dőlnek jobbra, és hol balra az író férfiak és nők vezérelte tollak. (Ha például csak az s betű dől meg nagyon, akkor a pénzzel nem bánik túl jól az illető…) Bizonyos grafológus nézetek azt vallják, és ezek közé tartozom egyértelműen én is, hogy a tartalommal össze kell vetni a formát. Hogy is lehetne ez másképp? Hiszen érzelemből és tartalommal telítetten írunk, és nagyon benne van a belső kivetítése a levél szavaiban, személyeiben, a gyermekünkhöz fűződő viszonyunkban, a munkához, hivatáshoz kötődő és persze a többi sok-sok jelben. Itt kaphat a grafológus képet arról, hogy milyen a viszonya jelöltnek a munkához, családjához vagy éppen egyes évszámokhoz kötött eseményekhez, ha kiugró a változás az erre utaló szavaknál.

Lógó polcok?

Ha egy íráselemzéshez nem értő ember íráselemeket keresne az írásban, könnyedén rátalálna a sorokra, amelyek feszesen terjedhetnek balról jobbra, és hullámosak lehetnek az alapvonalhoz képest. Lóghatnak is ugyanakkor, mint a leszakadt polc, hiányérzetet, rossz érzést keltve bennünk a tartást illetően. Haladhatnak felfelé is, és mindezek össze-vissza egyvelegét adhatják, hol le, hol fel, hol egyenesen, hol hullámosan. Ezek mindegyike, akár a járás, valamilyen érzetet kelt mind az egyszerű szemlélődőben, mind a grafológia tapasztalati tudományában.

Csak tovább bonyolítja a helyzetet, amikor a sorok úgy-ahogy mintha egyenesek lennének, de abban a szavak egy kis egységet alkotva lefelé lógnak vagy felfelé tendálnak. A megannyi emberféle megannyi verziót gyárt, sokszor olyan egyedi variációt megvalósítva, hogy a grafológusnak is komoly fejfájást vagy éppen szakmai örömöt okoz a megfejtés pontossága. Sokszor éppen azok a szavak lógnak, amelyek valamilyen szempontból gondot, nehézséget, szorongást vagy félelmet rejtenek a szavak mögé…és persze ennek az ellenkezője is igaz, hogy normál értékű soroknál felajzottságot, fellendítő érzést, felvidulást okoz egy-egy érintett név, esemény. Ilyen lehet például a szenvedélyes szerelem is.

A szóközök is érdekes hozzáállást mutatnak annak számára, aki a betűkön túl ebbe is bele tud olvasni, belelát. Mint minden értéknél és mérésnél van egy magyar átlag, ez a sztenderd (szabvány), ehhez viszonyítandó minden más „látvány”. A szóközök úgy mérhetőek, hogy az író saját méretű „o” betűjét hányszor írhatjuk be a szavak közé. Ha két, két és félszer, akkor normálnak mondható, ha négyszer, ötször is be tudjuk kerekíteni az ovált, akkor a szóköz nagy. Az alapkérdésre, hogy mit is csinál a grafológus, ebben a mozzanatban azt válaszolhatjuk, hogy ceruzával a fénymásolatba (eredeti írást sosem firkálunk össze, hogy vizsgálgatható kegyen végig!) minden szó közé beírja kis oválokat, o betű méretű karikákat. Mindezeket összeszámolja és megállapítja az átlagot.

Mérjük és elemezzük továbbá még a sorközt, amely az okosság egyik helye, a nagy kezdőbetűket, az írás nagyságát, a kezdő- és végvonalakat, a csökkenő tendenciákat, amelyek néhol növekednek is, a pontokat és vesszőket ékezet gyanánt, és minden kis jelet, kampót, hullámot, pihenőpontokat, összekötést és szétszakadást.

A végső formába öntés…

Sok, több napos munka vár tehát grafológusra, hogy kibontson, megfejtsen egy írást, és lassan sorba vegye a fent említett szempontokat. De maga a munka globálisan a következőképpen zajlik.: Az egyes részelemek vizsgálatakor részmegállapítások keletkeznek, például a margó alapján, hogy spórolós valaki. Ezek gyűlnek, gyülekeznek, de még egyenlőre, mint csak önálló tények. Ezután kell összeszőni azokat a fonalakat, amelyek sokszor egymás mellett ellentmondásosak, nem érthetőek első felvetésként és hát ami a legfontosabb, arra a kérdésre kell válaszolni, amire a megbízó kíváncsi. Pontosan arra. Amikor már „érzi” a kézírásfejtő szakember, hogy a mélyben milyen erők mozognak (pl. otthon, gondolatban, sőt még lejjebb, tudat alatt) és mit képvisel kifelé a pályázó (pl. utcán, közösségben, tehát a szociális közegben) akkor még több órás megfogalmazás vár rá, hogy:

1. szakmailag támadhatatlan,

2. a megbízónak maximálisan érthető és hasznosítható legyen az ő kulturális szintjén.

Egy jó grafológiai válaszban a lényeg mellett megtámasztó információkat kell elhelyezni, amely a gyakorlatban úgy néz, ki, hogy egy mondatban akár három fontos személyiségjellemző is szerepel.

Összekulcsolt kezek

Nagyon fontos vizsgálódási szempont az írásban, hogy a betűk összeköthetőek-e vagy sem, ekkor kötetlen vagy kötött írásról beszélünk. A kötetlen írás jellemzőbb műszaki végzettségű emberre, mint a humán beállítottságúra, de ugyanez a kitétel jellemző a gömbölyded betűvel író emberre. Merthogy írásunkban az alapvető humán és reál beállítódású ember karaktere is megmutatkozik.

Mint a fenti részletes taglalás is mutatja, nagyon aprólékos elemzés, bontogatás sora vár az analizáló szakemberre, tehát sok minden nézhető az írásban. Ez a tény a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy bár az önéletrajzával jelentkező jelölt nyilván szeretne figyelni az írására, ennyi mindenre nem csupán neki, a de egy grafológusnak sem sikerülne figyelnie. Pedig ő igazán tudhatná, mire kellene figyelnie. Több, mint 100 szempontra egyazon időpontban az írás során nem figyelhetünk, annál is inkább, mert az írás egy begyakorolt, rutinná vált motorikus folyamat, amelyet gördülékenyen csak erős kontroll nélkül művelhetünk. Egyszerűbben: csak önfeledten adhatjuk magunkat! Ha elkezdjük kontrollálni, és - egy hasonlattal élve - a futás helyett lassan lépünk, vagy csoszogunk, írásunk zötyögős, csoszogós, ritmus nélküli, megtört lesz. (Ezen buknak meg leginkább az íráshamisítók. A rutinos írás elveszíti lendületét, nem ott kapcsolódik, ahol „szokott”. Miért? Mert nem az írta, aki szokott…)

Másik tünete az írás elváltoztatóknak, hogyha valaki kezdetben tart vagy tartani próbál bizonyos (más) értékeket, de ez a levél felére-végére felenged, (ez természetes pszichés folyamat) annak az az oka, hogy ami nem igazán a sajátunk, nem tudjuk tartani, mint fennálló értéket.

Erre a diagnosztizált változásra a grafológusnak több tippje is van. Például a fáradság, de mindenképpen változékonyságot, a kitartás hiányát, a kezdeti megtartott értékek elvesztését, feladását? jelenti, amely egy munkáltatónak nem éppen kecsegtető munka-bírás-tulajdonság.
Álláskeresőknek egy jó tanács: adják önmagukat. Hosszú távon mindenképpen ez a kifizetődő.

Elbocsájtó szép üzenet

A grafológus tanácsadóra haragudhat némely jelölt vagy munkára áhítozó jelentkező munkaerő, mert alkalmatlanságát meglátva elveti számára a munka lehetőségét.

Azonban ha mindebbe jobban belegondolunk, e döntésnek szorgalmazása hosszútávon mégiscsak jót hoz a jelölt életébe, mert alkalmatlan munkatársak boldogtalanok lesznek egy számukra nem megfelelő munkaviszonyban. Így azoknak nem kell gyakorolniuk olyan képességeket, amelyekkel esetleg nem is rendelkeznek. Erre, számtalan jól szemléltető hasonlat létezik, de olyan szobában mitagadás nem szeretünk lenni, ahol rémes színek merednek ránk, nem kedvenc színeink között lehetünk, rossz szag van, és hideg, diszharmónikus környezetben kell hosszú napokat eltölteni. Mindannyian vidámak és kiegyensúlyozottak leszünk jó színek és jó barátok, jó illatok között, ahol arról énekelhetünk, amiről szeretnénk. A dolog igen egyszerű! Minden szempontból ott legyünk, ahol lennünk kell!
Úgyhogy kéretik szeretni a grafológusokat, mert közvetve azt mutatják meg, az életben merre tovább!

Neudl Erika
újságíró,
grafológus