Mi a játék? - interjú Nagy Mária pszichiáterrel

Dr Nagy Mária belgyógyász orvos, pszichiáter, természetgyógyász, költő, iró honlapja:
www.nagymaria.eoldal.hu
ajánlom mindenki figyelmébe, akár gyógyulásra, akár tudásra, akár mentális meghökkenésre, akár szellemi gyengédségre van bárkinek szüksége! Marit bárki megszólithatja, nagyon jó szellemi és nagyon meleg baráti partner. Tudásának elágazásai, FAágai végtelnek, követhetetlenek :-)))

interjú

Mi a játék?

"A játék út önmagunk
meghaladására"

Cooper Nagy Mária pszichiáter szakorvossal, relaxációs- és művészet terepeautával, költővel egy ideje, tán hét éve levelezünk a minket érdeklő kérdésekről, könyvekről, jelenségekről, versekről. Merő érdeklődésből feltettem „hét gonosz kis kérdést" a játékról és a legnagyobb megdöbbenésemre egy, az utolsó oldalig teleírt kis füzettel válaszolt. Érdemes türelmesen beleolvasni a kultúrtörténettől a filozófiáig mi minden érinti a játékot. Ebből az izgalmas íráscsokorból válogattam össze az olvasók , remélhetőleg, legnagyobb gyönyörűségére valamennyit. Cooper Nagy Mária egyébként egy tehetséges, közvetlen, barna hajú, csillogó szemű fiatal lányos asszony, pontosabban két kisgyerek édesanyja, és remek beszélgetőtárs.

Neudl Erika:
- Mi a játék? Mi a játék szerepe a felnőtt korban, pontosabban: mi lenne a szerepe felnőtt korban?

Cooper Nagy Mária:
- Nem hiszem, hogy bármely tudás egzaktul le tudná írni a játék lényegét. Ez olyan, mintha egy vadállatot kiragadnánk a dzsungel mélyéről és domesztifikálni akarnánk. A tudományos pontossággal, tudatunk ízekre maró absztrahálásával éppen a játék illékony lényege tűnne el. Fontos, hogy a játékot a maga vadságával, esetlegességével visszahelyezzük a dzsungelbe és hagyjuk, hogy ő találjon ránk és tanítson minket valami ősi, spirituálisabb életre. A játékkal, ugyanúgy, mint a művészettel az ember a "végtelennel van megsebezve" Ha kiragadjuk a játékot felfejthetetlen mélységéből, lényegi gyökerétől vágjuk el.

A játékban mindig két tényező fonódik szorosan össze, a Véletlen és a Szabály, a Törvény.

A játékelméletek kidolgozásának kezdetét rendszerint a XIX. század neves gondolkodói F. Sciller, H. Spencer, W. Wundt nevéhez kapcsolják.

Tény, hogy állatkertekben az állatok többet játszanak, mint szabadban vagy például a háziállatok is, mert nem kell minden energiájukat az élelemszerzésre fordítaniuk.

Harcosok is játszottak így bölényvadászatot, pl. sikeres vagy sikertelen vadászat után.

A Marxista filozófia szerint a munka mindig előbbre való, mintegy megelőzi a játékot.

Lukács György szerint a művészet az ember önmagára való figyelés, a tudat, önismeret kialakításának első és fontos állomása.

A művészi tevékenység úgy kezdődhetett, hogy az ember kezdeti, primitív szerszámaiba ritmikusan jeleket ütögetett. Szinte játszott. A művészet által leképeződtek lelki folyamatai, utat talált önmaga megismeréséhez.

A játék ilyen értelemben - szerintem - az ember számára út önmaga folyamatos meghaladására. Gondoljuk csak el az ember nem zárt ösztönkörrel születik, mint a legtöbb állat, tanulással nagyon sok magatartásminta elsajátítható, a gyermekkori és életben való” szerepjátékkal" gyakorolható.

Ahol a játék kórossá válik, ott a teremtő erő került zsákutcába, futja ájult köreit egy szörnyű fixáns pont körül, amíg ki nem szabadul és újra építővé nem válhat. Hiszek benne, hogy mindennek megvan a maga értelme és vannak öngyógyító folyamatok. És bár néha ezek nem a legkifizetődőbb és a legtermékenyebb módon lépnek működésbe, minden a fejlődés felé hat, még ha időlegesen zsákutcába is került.

Az alkoholbeteg ittas állapotában olyan énjét, olyan agresszív impulzusait éli ki, amelyet nem sikerült integrálnia személyisége egészébe. Egyébként nem lenne szüksége az ívásra. Ez észlelhető a játék szenvedélynél is. Az izgalmi állapotot függőség követi. Érdekes, hogy női szenvedélybeteggel nem találkoztam és a kollégáim sem tudnak ilyenről. Hogy ez miért van, nem tudom. Talán a nők a teremtő erőt jobban ki tudják élni az anyaságban...

Érdekes megnézni a játékot a nyelvben... A "játék" szónak nagyon sok jelentésrétege van.: megjátssza magát. Játszik a tűzzel, a veszéllyel. Az életével játszik. A nap sugarai játszanak a víztükrön.

Van egy szanszkrit szó, amely szerint az intimitás a legcsodálatosabb játék. Tudniillik benne van a végtelen és így a szépség is. Simon Weil szerint a szépség mindig félelmetes is, mert nem tudjuk bekebelezni, magunkévá tenni, csak csodálni. Ilyen az igazi intimitás is. Ez a csodaszép szó - mostmár kimondom -
a k r i d a r a t m a n = a játékok drágaköve - a szerelmesek összeolvadását jelölték ezzel a fogalommal.

A játék szerepe tehát a felnőtt korban, hogy fejlődjünk, hogy bennünk lévő teremtő erő megvalósuljon, hogy folyamatosan meghaladjuk önmagunkat.

- Milyen színterei lehetségesek felnőtt korban a játéknak?

- Szavakat sorolok fel: intimitás, művészet, pszichodráma, szerepjáték, színház. Dionüszosz az ősi istenséggel való azonosulásról szólnak. A bornak, alkoholnak van egy kezdeti empátia növelő szerepe és emellett visszaveri a tudati fékből, a kontrollból. Így lesz a vigadalom = dionüszoszi elragadtatottság. A színházi játékok során azonosulás történik a szereplővel. A katarzis tulajdonképpen megszégyenülés. Hogy miért? Mert rájövünk, hogy a hős mennyire felettünk áll és van még hová fejlődnünk. Ez a konfrontáció azonban játékosan történik, így sokkal felemelőbb.

A kártyajáték első játékszenvedélyes talán Sír Sandwich /?/ lehetett, aki az evést is elhanyagolván eszelte ki, hogy kenyérre teteti a feltéteket és így kevesebb időt kell elvonnia a szenvedélyétől.

A kártyajátékokat egy kínai császár találta fel unatkozó udvarhölgyei szórakoztatására. A bridzs, a sakk stratégiai játékok, a lehetséges döntések döntésfát alkotnak. Ezek variációját sokféleségét élvezik. Egyik játékban a véletlenek /kártya/, másikban a stratégiának, illetve ennek előre vetítésében van szerepe. A férfiak játékszenvedélye erőteljesebb, aminek oka talán az, hogy nagyobb a kockázatvállalás, a versengés belső igénye, tehát a kaland a véletlen a kiszámíthatatlanság, izgalom nagyobb szerepet kap náluk.

A nőknél a barátság, a közelség különböző szociális módokon való megélése faksznik nélkül elfogadott a társadalomban.

Másik csoportja a játéknak a mozgásos ritmikus játék, ami az ősi anyaméhbeli ringatásos állapotot idézi, amikor az ember a magzatvízben biztonságban és szeretve érezte magát. A sport és a játék nagyon gyakran együtt jár a ritmikus, ismétlődéssel, a mozgással. Talán éppen azért gyógyító terápiák része is.

A játék színterei a pub /darts/ a férfiak itt előítéletek nélkül lehetnek együtt társaikkal, közel lehetnek egymáshoz anélkül, hogy ez gyanússá válhatna, támadható lenne.

- Mi a felnőttkor következménye annak, ha a gyermekkorban a "tanulási játéktréning" időszakában kimarad a játék?

- A szerepjáték a felnőttkori magatartási minták interiorizálásában, azaz belsővé tételében segít. Az utánzásnál valami több: elsajátítani = megérteni, magunkévá tenni, úgy kebelezzük-, gyakoroljuk be, hogy nem "egy az egyben majmoljuk", hanem sajátunkká tesszük. Az állatok játékosan tanulják meg a vadászat elemeit, a küzdelmet.

A játékkal a végtelen lehetőséget, rugalmasságot, több dolog közül valóválaszthatóságot tanulja meg a gyerek. Nagy a veszélye szerintem annak, hogy akit nem hagynak játszani, és egy egyenes sínre teszik az életét, az, ha valami miatt befuccsol az élete tragikusan éli meg azt , tehetetlenné válik.

Míg a játékot átélő gyermek később kreativitásának tudatában meglátja az előtte számtalan módon felnyíló lehetőségek közül azt, ami lehet.

Jó, ha az ember a munkáját sem csak erőfeszítésnek, hanem játéknak éli meg. Habár a játék szórakoztató, ellentétbe szokták állítani a munkával.
A játék örömforrás.

- Bizonyos személyiségtípusok vonzódnak-e bizonyos játéktípusokhoz, azaz van-e alapja annak, hogy mit szeretünk játszani? /verbális, nonverbális, manuális, aprólékos, lendületes stb./

- Nem tudom, hogy vizsgálta-e valaki ezt, a kollégáim sem tudnak ezzel kapcsolatos irodalmat.

Veszélykereső személyiségek azonban biztos, hogy a kockázatos játékokat keresik, ugye az életével játszik...

Költők, kreatív emberek szeretik a verbális játékokat. Kosztolányi írja az egyik cikkében, hogy a gyermekkori elvétések kinevetése megölheti a gyermek nyelvi kreativitását. Ilyen elvétés: ha van papagáj, van-e mamagáj vagy jégvirágos ablakra mondja kisgyerek:

- Nézd, az ablak berekedt!

A költők a nyelvi játékossággal szét tudják feszíteni a fogalmak rácsait, így felnyílhat a végtelen.

Az intimitás feszültségét, nyitottságát csak az egészséges emberek képesek elviselni.

A kényszeresek félnek a véletlentől. A mániások szeretnének pénzt nyerni, kritikai érzékük csökkent, egoizmusuk miatt túlértékelik magukat, sok-sok pénzt bukhatnak. A játékszenvedély miatt az ilyen típusú játékosok elhanyagolják magukat, feladataikat és szükségük van arra a bizonyos izgalmi szintre.

A kényszeres ember hatszor visszamegy megnézni, hogy elzárta-e a gázt, mert nincs meg a befejezettség érzése, hogy már megtette. A játékszenvedély, a feszültség újbóli keresése egy kórós fixáció, kísérlet a levezetésre, de azt sosem éri el.

A durva számítógépes játékok arról szólnak, hogy az illető kiélhető agresszív késztetéseit büntetlenül, ez a tesztoszteron hormon miatt inkább a férfiakra jellemző. A jéghoki játékosok vérében mérték is ezt a hormonszintet és az szignifikánsan - azaz jelentősen - magasabb volt. Ez utóbbi tehát nem más, mint az agresszió kiélése szocializált módon.

- Mi lesz a játék jövője? Lekopik vagy a jóléttel növekszik az ideje a napirendben a játék lehetőségének. Igényeljük vagy egyre inkább nem a játékot, a játszást?

- A jóléttel bizonyára növekedni fog , mivel sok energia felszabadul, amit az ember a mindennapi robot során felhasznált. A Tv-nézés, mint passzív időtöltés nem kedvez a játéknak, az emberek bezárkóznak a szobájukba, ahelyett hogy egymás társaságát keresnék.

Érdekes, hogy a mágikus szövegekben csapdákat rejtettek el: Erősen koncentrálj!...pedig ahhoz, hogy az ember igazán tanulni tudjon az elengedettség a fontos. A feszült figyelem semmi jóra nem vezet. A túlterhelt gyerekek tantervéből egyre inkább száműzik a játékosságot és ezáltal egyre szomorúbb és kreativitásra egyre képtelenebb nemzedék növekszik. A gyerekekben annyi kíváncsiság van , ami primer motiváció és óriási hajtóerő lenne a tanulásra. Ezt kéne befogni a vitorlába. A játék tehát: öröm, felszabadultság, intimitás, teljesség, végtelenség-érzés, lehetőség, kikapcsolódás, fejlődési lehetőség, társas érintkezési forma, együttlét, útkeresés, időtöltés.

- Miért jó játszani felnőtt korban?

- Jó visszatérni a gyermekkor önfeledségébe. Fellélegzés a napi terhek helyett. Lehetőség együtt lenni a gyerekekkel. Közös élmény, nagyon fontos. Házastársak között is nagyon jelentős szerepe lehet, a házasság felfrissül, megfiatalodik, ha találnak valamiféle közös időtöltés. A házasságban a nemek különböző módon élik meg a dolgokat, amit a játék segíthet elsimítani.:

A férfiak általában nem sokat beszélnek a házasságaikban a problémájukról, megpróbálják azt egyedül megoldani.
A nők ezt elhanyagoltságként élik meg "már nem szeretsz engem". A nők szeretnek mindent kibeszélni. A fenti ellentmondást a közös időtöltés, hobby, gyűjtés, túra, biciklizés, kertészkedés feloldhatja. A férfiak például azért is szeretik elvinni a párjukat magukkal, ha játszanak, mert itt teljesíthetnek. A nők ezt néha nevetségesnek érezhetik. Nem tudják, hogy a férfiak neveltetésükben, személyiségükben mennyire benne van a versengés, megmérettetés.

A játéknak tehát ezer éve száz és száz arca, megnyilvánulása van. Ideje lenne komolyan vennünk!

Neudl Erika

Részletek:
C.G JUNG: Emlékek, álmok, gondolatok c. könyvéből

213. oldal
"Kétszer is végig gondoltam egész életemet, minden apró részletét, kivált a gyerekkori emlékeket, úgy vélem ugyanis, hogy talán a múltamban lehet valami, ami a zavar okaként számításba jöhet.

Legelsőként egy gyerekkori emlék bukkant föl úgy tíz-tizenegy éves koromból. Akkoriban szenvedélyesen szerettem építőkockákkal játszani. Tisztán emlékszem, hogyan építettem házikókat és várkastélyokat, és miként alakítottam ki üvegpalackok fölé ívelt kapuboltozatokat. Valamivel később természetesen már kövekkel építkeztem, és agyagot használtam malternak. Hosszú időn át elbűvöltek ezek az építmények. Meglepetésemre épp ez az emlék bukkant föl, egy bizonyos emóció kíséretében.

Ahá, gondoltam, itt tehát élet van! Még megvan a kisfiú és alkotó életet él, ami nekem hiányzik. No, de hogyan férkőzzek hozzá? Képtelenségnek láttam, hogy áthidalhassam a távolságot a jelen, a felnőtt férfi és életem tizenegyedik éve között. De ha helyre akarom állítani a kontaktust azzal az időszakkal, nincs más hátra, mint visszatérni oda és újra befogadni a gyereket, a maga gyermeteg játékával együtt, bízva abban, hogy helyesen cselekszem.

Fordulóponttá lett ez a perc a sorsomban, mert hosszas vonakodás után végül beletörődtem abba, hogy játsszam. Mély rezignációval vettem tudomásul, a megaláztatás fájdalmas élményét is elszenvedve, hogy valójában semmi mást nem tehetek, csak játszom.

Így hát hozzáláttam megfelelő köveket gyűjteni, részint a tóparton, részint a vízben, majd nekiláttam építeni: házikókat, kastélyt, falut. Már csak a templom hiányzott , készítettem tehát egy négyzetes építményt, tetejére hatszögű dobot és egy négyzet alakú kupolát. Templomhoz oltár is kell. Ennek építésétől azonban ódzkodtam. Azon töprengve, hogyan is oldhatnám meg ezt a feladatot, kimentem egy napon, mint mindig a tóra, és köveket kerestem a kavicsos parton. Egyszer csak megpillantottam egy vörös követ: egy négyoldalú gúlát, mintegy négy centi magasat. Köforgács volt, ilyen formára csiszolódott a vízben a hullámok között hánykódva - a merő véletlen terméke. Tudtam: ez az oltár!

Mindennap építettem ebéd után, ha az időjárás lehetővé tette. Alighogy az étkezést befejeztem, játszottam, míg a páciensek meg nem érkeztek, este pedig, ha elég korán végeztem a munkámmal, folytattam az építkezést. Közben kitisztultak a gondoltaim, és képes voltam megragadni a fantáziákat, amelyeket csak sejtem szerűen éreztem magamban.

Természetesen sokat töprengtem játszódásom értelmén és ezen a kérdésen: mit művelsz te tulajdonképpen?
Fölépítesz egy kis települést, és úgy végzed ezt, mint valamiféle rítust! A kérdésre nem tudtam válaszolni, de élt bennem a bizonyosság, hogy úton vagyok tulajdonképpeni mítoszom felé. "

...........................................................

 Megjelent! Megjelent! Megjelent!

Könyvemet ajánlom, szeretettel:

szeretteimnek
szeretetteknek
szeretni vágyóknak
szeretőknek
és a szerelemnek

különösen és kiemelten :
Presser Gábornak,
alkotói és emberi
példaképemnek

Megjelent! megjelent! Megjelent ?Magyar Könyv - karácsonyra - angol nyelvű betétekkel, megvásárolható Hollandiában és Magyarországon, megrendelhető bárhonnan a világon!!
2 perce (na jó, 5 !) megjelent:

Neudl Erika:
SZÓvonalak
- belefirkálós versvendégkönyv
című könyve.

Mi az hogy SZÓvonalak? Most SZÓ vagy vonal? Mi az hogy belefirkálós?!? Egy vadi új könyvbe kell belefirkálni? Vagy akinek nincs ehhez szíve, az firkálhat postit-ekre is? És akinek van szive, az OKLEVELET kap?De miért is? Pszichológiai - tudományos - előszó az alkotásról?!? Mit jelent, hogy vendégkönyv, hogy akkor többen látogatják? Minden vers egy festmény? És kis képgaléria is? És ráadásul vers? Vagy most hogy?!? Vagy próza is, pár novella? Aki használja OKLEVELET kap, amely a könyvben található? Oklevél egy könyv olvasásáért?Nem egészen! MI az hogy „Grafirka sorozat”? Valami jön még? Hogy kell érteni, hogy ez egy művészeti társasjáték? Mit takar, hogy páratlan ajándékozási ötlet van benne? Nem csak művészeknek, sőt eleve nem azoknak? És angolul is olvasható jópár vers?? Végülis ez egyszerűen csak egy könyv-kalács pár mentális mazsolával? Hol kapható majd? Utánvét is, aki messzebb’, mint aki közelebb’? ? :-))))

Most ez komoly?!? De mégis? Most akkor mi is ez a könyv?!?...

(Célegyenesben: Neudl Erika: SZÓvonalak - Belefirkálós versvendégkönyv. 77 vers, pár novella, 10 vers angolul.

Szóval ez lehet csak egy egyszerű könyv is, amit olvasgatnak!

Ám van egy különös találmányunk!: Mielőtt odaadod az ajándékkönyvet szerettednek, szerelmednek, történhet vele valami...A játékban részvevők OKLEVELET találnak a könyvben, amely a falra kerülhet. Benyomásokat írnak az oldalakra – a használati utasitás szerint – végül egy különös, gazdag, „sosemvolt” könyvet kap a megajándékozni vágyott személy. Mindez sokkal egyszerűbb, mint ahogy most hangzik, de annál izgalmasabb megmerítkezés csak vágj bele!

Ne feledd: Neudl Erika : SZÓvonalak – belefirkálós versvendégkönyv)

A könyv megjelent:2 perce...(na jó! 5 ?)
megrendelhető a honlap útmutatásai alapján!