Lélekfáink

Megjelent: heti Válasz
2003. december 4.

Lélekfáink
/alcím, ha kell: Beszélgetés a fákról egy kiállítás ürügyén/

lead:
Közeledő ünnepünk, a karácsony, egyben a fa ünnepe is. Fedíszítjük, majd útszélre hajítjuk az addig díszes fát. De vajon mit jelent számunkra a fa, és a fáknak jelentünk-e mi valamit? Erről beszélgetünk Neudl Erika grafológussal, újságíróval, aki a fa lélektanából kiindulva tíz teljesen különböző műfajban tíz művész mindegyikével fát rajzoltatott.Vajon milyen titkokat rejt a fa?

Miért volt Önre ilyen hatással a fa, hogy egy nagy kiállítást rendezett belőle?
Amikor találkoztam pszichológiai tanulmányaim során a fa-teszttel, annak bámulatos megfejtő erejével, és mindeközben megismertem a grafológiát - ugyanezzel a szisztémával fejtegetjük az írásban a személyiséget - akkor mindez nagyon magával ragadott.Egyetemi tanításaim során a hallgatókkal megcsináltuk a fa-tesztet és hihetetlen érdeklődést mutattak!Egy éjjel arra gondoltam, ne olyanok rajzoljanak fát, akik nem tudnak rajzolni, hanem olyanokkal akik tudnak rajzolni, vagyis művészekkel. Mostani élményem, hogy ugyanez működik az akupunktúrában is. A "tanulások" , tehát több dolog megtanulásának, fantasztikus újszerű éménye számomra mostanság, hogy elkezd minden mindennel összefüggeni.Így a fa nem egy elem, hanem a lényeg, az életet képviseli.

Minek alapján formál véleményt arról, aki rajzol egy fát?
Fontos és mély szimbólum a fa, nem véletlenül alakult ki az életfa kifejezés. Amikor foglalkozni kezdtem a pszichológia és a grafológia révén a fa ábrázolásával és a fa-teszttel, akkor értettem meg, hogy így nemcsak a lélekrôl alkothatunk képet, mindez jó önismeretre, mások megismerésére, jelenleg a íráselemzés kontrolljára használom, ha nagyon fontos és súlyos dolgoban kérnek segítséget. A fa három részre osztható: a gyökérre, a törzsre és a koronára. Kimutatták pszichológiai tesztek segítségével, hogy a legpontosabb kivetített képet az emberrôl a fa ábrázolásával kaphatunk. Három zónát különböztet meg a grafológia is, akár a fa, amikor az írást vizsgálja: az alsó hurkokat, a középsô - és felsô zónát. Ezek segítségével a térszimbolikát tanulmányozhatjuk. Kisgyermek korban már mélyen elültetôdnek a szóképek és szimbólumok. Elmész a pokolba! - hallják a gyerekek, és a “fent-hez kapcsolódik a szellemi, a vágyak; a tisztelet kifejezéséhez tartozik, az, hogy valakire felnézünk. Mindeközben a fa ábrázolásában, az írásban és az érzeteinkben középre kerülnek a hétköznapi dolgok és tennivalók, a gyakorlat.

Milyen összefüggés van a térszimbolika és a faábrázolás között?
Nem elvont varázslat a térszimbolika, egyszerűen az életrôl szól , így érzünk belül. Balra érezzük a múltat, egy szép régi karácsonyt, jobbra a jövôt , terveket. Gondoljunk csak töri órán az évszámszalagra... Ez egybevág az írás irányával is, a mi íráskultúránkban. Ha például valaki bûnt követ el és fél a jövôtôl, felismerve ezt, vagy akár tudat alatt szorongva ¬, akkor az látszik az írásában. Gyakorlatomban a jövôtôl való félelem tükrözôdését több száz grafológiai és pszichológiai analízis igazolta. Vizsgáltam több bûnözô írását is az ítélethirdetés elôtt. Az ó és a betûi be voltak horpadva jobboldalt. Érdekes, mindig csak jobb oldalon.

A személyiség feltérképezésében a lerajzolt fa mely részletei fontosak?
Minden! Az első benyomás és minden részlet is.
Könnyû ezt megérteni, ha a fára úgy gondolunk, mint egy emberre. Két lábon állunk a földön, egyenes a törzsünk gerincünk, vagy ferde, van gerinctelen ember, felül a szellem, agy, a kontroll. A fa állhat stabilan, instabilan ábrázolható törékenynek. Noha gyökereit többnyire nem látjuk, az emberek 80 százaléka lerajzolja. Önmagunk biztonságérzetét vagy instabilitását kivetítjük a rajzban, láthatóvá válik ez a fa stabilitásában, gyökérábrázolásában. Vágyaink, terveink is kivetítôdnek a fa koronájában, s ha tele vagyunk sziporkázó ötletekkel, találmánnyal, álmokkal, vágyakkal sokszor nem férünk el a papíron. (Ez például a "több lehetőséget akarok, amim van - a papír - nem elég számomra" - ezt jelenti. Minden grafikai megnyilatkozásunk rólunk szól , éppen úgy, mintahogy minen szavunk, színünk, a piszkos cipő, az ápolt köröm, gesztikulációnk is.

Miért tartja jó életszimbólumnak a fát?
Mert öntudatlanul kivetítjük általa az életrôl alkotott felfogásunk at, leginkább azonban azt, ahogyan érzünk. valakinek száz házassággal összevetve lehet igen jó a házassága, bár ő elégedetlen, nem érzi jól magát, ezt "üzeni bele" a kézírásába, fájába.

Hogyan hat az emberre, ha a környezetében nincs fa, növény?
Anélkül, hogy belemagyaráznánk bármit, környezetünk, lakóhelyünk, munkahelyünk megválasztása nagyon fontos. Tükör. Ismerek olyan embert, aki gyönyörû háza pincéjében érezte magát a legjobban, a televíziója és sivár papírdobozai, könyvei között. Számora egy óra nyomasztó volt ott. Nekem fontosak a kis hangulatok, színek, ízek az, hogy fák, növények vegyenek körül. Száz cserép virágom van a házban. Ma elôtérbe kerül a feng-shui, a nnak ősi tudása, amely arról szót, hogy milyen pszichológiai üzenete van a dolgok elhelyezésének a lakásban, kertben, például, ha rossz helyen vannak a hegyes tárgyak, akkor az negatívan hat ránk , sorsunkra, karrierünkre, szerelmünkre. Életünkben a növények hiánya sivárságot jelent. Ha növényekkel veszem körül magam, akkor nemcsak azt üzenem a külvilágnak, hogy milyen az ízlésem. Sugározza például az energiát: lám, magamon kívül még mást is éltetek. Különös figyelmet igényelnek a növények, amelyek rögtön jelzik, ha gond van velünk, aminek következménye lehet az oda nem figyelés. Tanulhatunk is a fáktól. Van egy két méteres fikusz benjamin fám a nappalimban , amelyet gondoztam, locsoltam, tápoztam, mégis hullatni kezdte a leveleit. Úgy látszott, hamarosan elpusztul. Néhány hónap után elvesztettem a türelmemet, gondoltam, a fene eszi, ennyi . S miután békén hagytam, új hajtások , ágak, levelecskék jelentek m eg . Nekem ez a virág azt üzenete: terhemre van a túlzott gondoskodás, sok vagy. Sokáig álldogáltam mellette döbbenten, mert üzent nekem. És én megértettem,

Ezek szerint a növényekkel és a fákkal való foglalkozás visszahat és formálja szemléletünket.
Korábban ezt a megállapítást túlzottnak tartottam volna. Ma viszont meggyôzôdésem, hogy velem ez így meg történt. Rengeteg kísérlet szól arról, hogy valamiképpen a növények is éreznek. Például, ha olyan ember lép be a növényházba, aki korábban leszaggatta a leveleket, akkor - mûszerekkel kimutathatóan - összerezzenek a növények. Kísérletek szerint, ha ollóval közelítünk egy növényhez, akkor ezt megérzi. Biztos a belôlünk áradó sugárzás, erő, ki tudja mi hatására.

A fa-teszt egyetlen kikötése, hogy tilos fenyőfát rajzolni. Miért?
Óvodáskori beidegzôdés a cakkos faábrázolás. A panel miatt nem érvényesülhet a fa hármas tagozódása. Így éppen az nem kerül felszínre, amire kíváncsiak vagyunk.

Miért olvashatóak ki az örömök, a sérülések és a vágyak?
Mert benne vannak - általunk. A fa törzsén mindenféle, odu, varrat, görcs, csomó¬ a lelki sérülés jele. Ám ha valaki különleges, nem létezô , egyedi fát rajzol, akkor azt az ô fantáziája alkotta. Az általános fa sémából kilépve hozza létre a különleges jellemzôket. A kreativitástól függ a létrejövô mû.

Egyes indián törzsek szerint vannak erdôk, ahol a fák betegségei csak az erdô szélén pusztítanak, majd befelé haladva mintha immunitás alakult volna ki a fákban. Van-e a fák között olyan kapcsolat, amit a tudomány még nem tárt fel?
Sokkal érzôbbek, érzékenyebbek, ha úgy tetszik, okosabbak a fák, mint azt hinnénk. Nem szabad bagatellizálni a szerepüket, képességeiket , ősi tudásukat . Környezetvédôs világunkban is hangsúlyozni kell, hogy az élethez való joguk ¬ az emberhez hasonlóan ¬ a fáknak , állatoknak is megvan.

Milyen pszichológiai jellemzôkre utal az, amikor környezetvédôk a fákat választják akciójuk “társának. Például fákhoz láncolják magukat, vagy mamutfenyôre költöznek?
Azonosulást tükröz a választás. Az említett példa nyilván arról szól, hogy pusztulás fenyeget valamit, ami nem léphe t fel a maga érdekében, tehát más valakinek kell felemelnie a szavát. Egy több száz- vagy ezeréves fa kivágása pótolhatatlan veszteség, amire az áldozatvállalás is ráirányíthatja a figyelmet. Elképzelhetô kisebbfajta mutogatásvágy is az ilyen akciókban, fanatizmus, de inkább a védelem a cél. Nekem pozitív.

Milyen pszichikai hatást vált ki a nézôbôl, Ön szerint, amikor a fához láncolt tiltakozót látja?
Ahány ember, annyiféle hatást kelthet a látvány. Nyilván lesznek, akik irigylik azt, hogy valaki erre idôt, energiát tud szánni, másokban meg felvetôdik: mibôl él a tiltakozó, ha ezzel tölti a napjait. Azért a többség környezetvédô szemléletû és empatikusan a demonstráló mellett van.

Milyen a viszonyunk a karácsonyfához? Sokan sajnálják a sok kivágott fát, mondván: életek pusztulnak, mégha szép dolog érdekében is történik.
A féltés és az esztelen pazarlással szembeni viszolygás jellemzi az ellenérzéseket. Egyre inkább elterjednek azok az akciók, amelyekben visszaváltható gyökeres fákat árulnak , illetve bérelni lehet, jó lenne, ha ez elterjedne! Van olyan, aki nem visz a lakásába fát, hanem a kertjében állót díszíti fel. A hagyománytisztelet és -szeretet miatt azért érthetô a karácsonyfához való ragaszkodás. Azért nem árt tudni, hogy a fákat leginkább az erre a célra telepített erdôkbôl hozzák.

A fenyôfák feldíszítése néha túl jól sikerül, vagyis eltûnik a fa és valamiféle bazári jelenség születik. Miként jellemezhetô azok személyisége, akik ilyen módon tüntetik el a fákat?
Mindenképpen sokat mond az emberrôl az, hogy miként díszíti fel a karácsonyfát. Lehet az ágakra természetes anyagokat diót, almát, mézeskalácsot tenni ¬ szinte biofát alkotni ¬ és lehet mûanyagokkal túlzsúfolni is. Igényesség és igénytelenség, színekhezfűződő következetlenség, a természethez való ragaszkodás és az aránytévesztés tükrözôdhet a fán. Én magam szeretek süteményt tenni a fára, természetes anyagokat, aszalt alma-, narancskarikákat, két szín köré csoportosul minden évben a fa hangulata, jó játék, szaloncukrot inkább aláhelyezem.

Nagyon lehangoló látvány nyújtanak az ünnepek múltával az elszáradt fenyôk a kukák mellett. Hogyan hat ez az emberekre?
Kicsit annak a képzetét kelti, amikor az idôs embernek már nincs becsülete, és beteszik az otthonba. Persze azért egy lakótelepen az a természetes, hogy az elszáradt fákat nem a kandallókban égetik el, mert nincs, hanem kénytelenek kitenni az utcára. Jó lenne erre annyi konténer, amennyi kell!
Ez a rendetlen vízkereszti városkép a lelketlenség képzetét kelti.De ne vegyük ennyire borúsra a figurát, ezt a beszélgetést! Sok minden érdekel, szeretek figyelni az izgalmas részletekre, de például ennél sokkalta lazább "nőember"-nek érzem magam...Az élet nem tökéletes, bár javulni szeretnénk látni, hanem olyan, amilyen. A dolgokat el kell fogadni úgy is, hogy ne tekintsünk mindent tragédiának. Többek között a fa is annyi örömet okozhat életünkben, meg még annyi minden más.

Moldoványi Tibor