Beszédes margók?? - margók jelentése az agyírásban

Igen! Nagyon bölcs üzenet van abban, hogy a papír szélein mennyit, hogyan, miért, milyen formában hagyunk ki vagy éppen fegyelmezetlen módon hogyan írjuk tele! Ráadásul ez az első benyomás, amivel szembesülünk a lapon, még azelőtt, hogy a betűk jelentésébe belemélyednénk.

„Mi van benne a hol?”

Minden ember, akinek a kezébe egy azonos méretű üres, A/4-es lapot nyomnak, azonos feltételekkel indul annak tekintetében, hogy ezt az esélyt majd hogyan használja fel. Grafológiai mérceként egyébként is a sima lap lehetősége a célravezető. A margók kialakítása arról szól, mennyire lakjuk be a lapot, vagy nem, mennyire hagyunk nagy fehér, üres, felületeket, mondhatnánk úgy is, mennyire írunk faltól falig.

A margók grafológiai jelentése ráadásul a munkáltatóknak olyan információkat közöl, amelyet fontos lehet tudni a leendő munkatársról, beosztottról. (Tehát megint csak azt kell, hogy mondjam, némi grafológiai ismeret kincs lehet egy vezető tarsolyában.) Benne rejlenek a beosztással, takarékossággal, esztétikai érzékkel, kitartással, kontrollal, tervszerűséggel, izgulékonysággal, döntésképtelenséggel, gátlással, bőkezűséggel, türelmetlenséggel, nehézkes kezdéssel, feladat-tartással, és pesszimizmussal kapcsolatos tulajdonságok, de ezek természetesen csak példák, a teljesség igénye nélkül. A lap egyedi betöltése nem mást jelent marketing szempontból, minthogy valaki mi módon boldogul: aránytévesztetten, leegyszerűsítve, szellemes megoldásokkal vagy körülményesen.

Amikor az ember körmölni kezd, kapcsolatba lép az üres papírral, és csakis rajta múlik, hogy mondanivalóját azon miképpen helyezi el. Íme egy parányi kérdés a kétkedőknek: miért nem azonosan teszik ezt az író emberek? Mert száz ember százféleképpen „helyezkedik” a felületen.

Van, aki kevés mondanivalóját kis helyre írja, és van, aki mindezzel a szövegmennyiséggel egy egész lapot betölt. Margók keletkeznek némiképp a tagolás következtében is, amely az okossággal, logikus gondolkodással, a rendszerezéssel, annak képességével függenek össze. Aki nem ömlesztve ír, hanem mondandójában rendet teremt, csoportosít, annál e tulajdonságokra mint alapkészségekre lehet számítani majd a gondolkodásban.

Balra, jobbra, lent, fent

Grafológusként is ritkán, de látni, négy hatalmas oldalkihagyásokkal középre, kis kockaként tömörített pókháló formájú szöveget, írója igen magányos, nem közösségi ember, szüleivel sem lehetett bizalmas gyengéd kapcsolata…nem túl jó jelentéstartalmak…

A margók kialakítása egyébként - és ez már pszichológia! -, öntudatlan folyamat eredménye, a térérzethez fűződő ösztönös viszonyunkat fejezi ki: milyen a kötődésünk a szellemi dolgokhoz, tudásvágyhoz (fent), a jövőhöz, tervekhez (jobbra), a múlthoz, gyökereinkhez (balra), a halálhoz, a szexualitáshoz, ösztönös döntésekhez (lent). Előbbi mondat mögött könyvtárnyi irodalom áll!

Margóként négy félét különböztetünk meg, a könnyen belátható balmargót, az alsót, felsőt és a jobboldalit. A felső margó abban nyújt segítséget értelmezőjének, hogy a levél (önéletrajz, regényrészlet, tehát bármi) írója, mennyire rohanja le gátlás nélkül a megszólítottat, a másikat. Ellentétes üzenete van a megszólítás távolságának, ha túl nagy a szöveghez képest ez a kihagyott rés, akkor félelem, tisztelet vagy távolság van jelen.

Mint mindenben a világon, a csinos elhelyezés, az arányosság, a középút jelentésében is effélét jelent, a szélsőségekre nemigen lehet számítani.

A bal margó általános jelentése emlékekhez, anyához, gyökerekhez való viszonyt mutatja, míg a jobb oldali margó a közösséghez fűződő viszony, jövő felé sietés-dőlés, törekvés, a jövőkép milyenségének mércéje, addig az alsó margó annak fegyelmezettségét jelenti, hogy valamit időben abba tudunk-e hagyni – ugyanez egyébként a sor végi elválasztás mögöttes értelme is – vagy a mondanivalónk elsodor a formai követelményektől…

Boxok:
Mivel az olvasó mindig a konkrétumokat tartja igazán izgalmasnak, magára illeszthetőnek, fürkészhetőnek, álljon itt néhány jellegzetes margó-kivitelezés, pár, a több tucatból.

1.
minden oldalról arányos margót hagyó ember: szépérzék, szereti a rendet, hagyománytisztelő.

2.
Csak baloldalon arányos margó: olyan ember, aki kezdetben sokat ad a formára. Nehezen kezd új dolgokba, de később, ha ezeket a korlátokat legyőzi, közvetlensége előtérbe kerül.

3.
Gyors írás jellemzője. Írója türelmetlen ember, aki nem csak tetteiben, de gondolataiban is előbbre jár, szakít korábbi elképzeléseivel. Cselekedeteiben egyre feloldottabb, lendületesebb, agilisabb. Anyagi téren szeretne takarékos lenni, de ez nem sikerül neki.

4.
Lassú írás jellemzője. Írójának sokat számít a látszat, ad a külsőségekre, társadalmi formákra, de csak kezdetben. Bizalmatlanná és elővigyázatossá válik fokozatosan, esetlen nehézkes. Gátlás, pesszimizmus jelenik meg folyamat közben. Az ilyen emberek próbák, kudarcok után gyakran visszavonulnak. Anyagi téren a megszerzés mellett a megtartás is fontos számukra.

5.
Keskenyen kezdődő, szélesedő, majd újra keskenyedő és ismét szélesedő margó: alapvetően nem közvetlen, de annak mutatkozó, nem takarékos, de magára ezt erőltető embert takar, aki eleinte takarékoskodik, majd költekezik, és ezek a szakaszok váltják egymást.

6.
Homorú bal margót létrehozó ember kezdetben óvatosnak, visszafogottnak látszik, aki egyre jobban belefeledkezik ténykedéseibe, majd egy fellépő kontroll hatására ellentétesen kezd működni, takarékosságban és egyéb emberi tulajdonságokban is.

7.
Domború bal margó írójának lelki beállítódása pont az ellenkezője az előbbinek. Ő biztos alapokon bátran indul, s bár az ellenőrzés itt is szerepet játszik, az önmegerősítés hatására a biztonságérzete újra nő és megnyugszik. Az anyagi ügyek terén hosszantartó, szándékos, célra irányított takarékoskodásra utal.

Jobb margó vizsgálata:

8. A rendezett jobb margó esztétikai érzéket árul el. A szavak azonban nem érhetnek pontosan ugyanott véget, tehát ha túlságosan feszes, egyenes, akkor jelentése: a mindenáron megfelelni akarás, a társadalmi, apai elvárásoknak, igényeknek. Az ilyen ember önmagán erős akarattal uralkodik, merevség, aggódás, a kiszámítottság biztonsága, félelem, tételezhető fel.

9.
A lap széléig író, esetleg leíró személy vagy esetleg 1-1 betű le is marad, akkor tolakodóan kötődő, nyugtalan embert takar, olyat, aki szereti magát rátukmálni szomszédságban, barátságban, munkatársi viszonyban. Egyéb jelekkel társulva, fukarság, makacsság, szőrös szívűség, kicsinyesség jellemzi az írót. Rosszul gazdálkodik idejével, pénzével, kifut az időből és körmére ég a munka. Túlvállalja magát, nem figyel a határidőkre, adósságokba keveredik.

10.
Ritka, igen érdekes jobb margó kivitelezés. Írója külön választja a munka és a magánélet területét. Míg munkában rendszerető és megbízható, addig a magánéletben bohém és kalandkereső is lehet akár, hobbyknak áldozó, merész és kockáztató, miközben a munkában ezt nem engedné meg magának. Vagy fordítva! A kalandkereső otthon kispolgár, otthonülő, családcentrikus.

(befejezés)
Fontos, hogy a margók és következtetéseik más-más grafológiai elemekkel, jegyekkel együttesen és külön-külön más-más jelentést hozdoznak, tehát a következtetésekkel csak csínján! A legjobb margó elemzést spontán füzetek, levelek révén tudhatjuk meg, és bár tanult tendenciák is hatnak ránk, azért mégis mindenkire jellemző egy leginkább kivitelezett verzió, amit szívesen választ, s ami idővel változik, ahogyan mi is. A személyiségfejlődést írásfejlődés követi, pozitív-negatív irányban, attól függ, merre lépkedünk az évek folyamán sorsunk adódó, választott vagy vállalt útvesztőin.

Neudl Erika