Szex az írásban

avagy

az erotikus kunkorok helye …

Mert mindenki a titkokra kíváncsi.

A titok-doboz nyitjára, amely sokféle, és nem csupán pletykákra és a szemérmetlen mocsokra alacsonyít, hanem a megértés és a tudás lakatját is felnyithatja - és ez legalább olyan izgalmas lehet...A titok, ami mögött bölcs öröm, méltó szépség, méltó játékosság, fontos nyereség, megdöbbentő összefüggés, izgalmas tudás is rejtőzik. Jelen esetben a grafológia lakatját feszegetjük, hogy annak egy belső titkos kis rekeszét kibontsuk, a szexualitás jelenlétét az írásban.
Van a pszichológiában egy fontos jelenség, az "aha élmény". Nem olyan ördöngösség ez: amikor megértünk, jólesően megérzünk valamit, amikor az addigi tudásunk patentjai összepattannak. Az: "ahááá!, értem már!" érzés kerít hatalmába. Az írás vizsgálatakor is ilyen ráébredések , törvényszerűségek, és nem belemagyarázás segítette a grafológia történetében a bírókat, orvosokat, papokat, polihisztorokat, pszichiátereket, sőt írókat az írás fejtegetésére a grafológia történetében. Tapasztalati tudomány, amely megfigyelésekre, következtetésekre és társtudományokra épül.


Miből, mit?

A grafológia, amely kézírásból - leginkább egy levélnyi betűtenger és az aláírás együtteséből, és nem egy társaságban odafirkantott szóból! - tud megállapítani személyiséget. Habár ma kissé divatos, de korántsem új keletű tudomány. A grafológia, amely nem egyenlő az írásszakértéssel csak részben fedik egymást.
- Az írásban a szex tényleg benne van??? - kérdezte egy társaságban a minap valaki, immár századszor...miután tisztáztuk a nem is ritka félreértést, hogy a grafológia nem gasztroenteorógia, nem gasztrofóbia, nem grafikus talentum – míly mókásak ezek -, nem gasztrománia...és nem afféle asztrológia, amiknek sokszor elvétik.

Úgy kell az íráselemzést elképzelni, mint egy oda-vissza járható útvonalat. Agyunk működése, reflexei, dadogásunk, erőteljes erotikus fantáziánk, ösztönös késztetéseink,titikos vágyaink, nemi energiánk, örömképességünk, párkapcsolati beállítódásunk, mohóságunk, inkább adni- vagy inkább kapni tudásunk, finomságunk, gyengédségünk, szélhámosságunk, megbízhatóságunk...vagyis agyunk mindenségét, tempóját, jellegét, tehát milyenségét lerajzoljuk a papírra.
Úgy írunk (karunk, kezünk anatómiai, sajátosságaival) mintha indigóval dolgoznánk, úgy: amilyen.
Agyunk idegi jelenségei jelennek meg a a betűkben, tehát a grafológus ismeretlen embert is 80 % os pontossággal tud elmezni.
Megváltoztatni, megerőszakolni írásunkat, írásunkban - jelenlegi témánk szerint - a szexuális magatartásunk milyenségét csak ideig-óráig /az első fél oldalig!/ lehet. Idővel - rövid idővel - mindenki visszatér a saját kerékvágásába. Tehát ha a grafológus megtanulja, milyen jelek mit jelentenek a papíron, általában és egyénenként, akkor vissza tud következtetni az egyénre, agyának működésére akkor is, ha őt sosem látta! Tudja, hogy aki így és így ír, az milyen tulajdonságokkal bíró ember lehet, ez, úgy 80 %-os pontossággal megállapítható, akkor is, ha a grafológus sosem látta a megbízót!!! Nem jósol és nincsenek látomásai, de minél pontosabban mér és elemez, és mellesleg jók az intuíciói, (ez például egy jó orvosnál sem hátrány) kis túlzással azt is meg tudja mondani, hogy ki hogy teszi le a papucsát az ágya mellett. /Előtte….Utána.../


Hol lakik a szex az írásban?

Anélkül, hogy tudományoskodnánk, első lépésben annyit feltétlenül tudni kell, hogy írásunk három vízszintes zónából áll, ezeknek meghatározott jelentésük van. Attól függően hogy ezeken a területeken mit követünk el, az lesz jellemző ránk.

Az alsó zóna, azaz a j, g, y, stb. alsó hurkainak területe az "én, ösztönösség, szexualitás, szexuális magatartásunk a sport, az anyagiasság területe. /Többi jelentés az 1. ábrán/
Ha itt, az alsó hurkok területén, gördülékeny, lendületes, kiegyensúlyozott hurkok helyett /tehát amit írásórán tanultunk hatévesen, ez a sztenderd/ görcsök, szögek, durva kampók, otromba megvastagodások, tollmaszatok, hiányok, értelmetlen ide-oda kanyarodások, kibicsaklások, aránytalanul nagy méretek, szaggatott vagy megszakított vonalak, vésések láthatóak, akkor szexuális-érzelmi életünkben pontosan az lesz jellemző ránk: görcsös, szaggatott, fura, be nem teljesült, negatív, önkielégítő, időpazarló, kibicsaklott, fontos, lényegtelen, nárcisztikus, frusztrált, megszakított.

A szexualitás, pláne az igényes, kultúrált szex / ez ugye még nem zárja ki a szenvedélyességet!/ persze mindenre kihat, sok helyről eredeztethető, tehát szinte mindennel összefügg.
"Jó dolog a szerelem két ember között - mondta a zseniális Woody Allen -, feltéve, ha megfelelő két ember közé kerülünk." A kérdés azonban ennél sokkal összetettebb. Minél kiegyensúlyozottabb az egész személyiség, minél gördülékenyebb és konfliktusok nélküli volt a pszichoszexuális fejlődése, minél természetesebb módon örömképes és adni tudó, annál kisebb a gubanc. Mint mindenben.
Türelmetlen olvasóinknak igyekszem végre valami konkrétummal előhozakodni, mielőtt csalódottan tovább lapoznának. Szinte minden betűnek van egy vagy több jelentése, a párkapcsolatok betűje a "gy" betű, amelyben a "g" /ÉN/ a levél írója maga, és az "y" a társa /TE/ , szerelme, szeretője, barátnője, barátja vagy az anyja, ha még társ hijján azzal él együtt. Tehát a mindekori szoros társ. Bár óva intenék mindenkit a szakszerűtlen, kókler elemzéstől, de gondolom megúszhatatlan, hogy most sokan saját írást, régebbi szerelmes levelet, szeretőnek kinézett barát-, kollegák vagy a főnök jegyzetét önelégülten sebtiben elő ne kotorják…

Ezekben a "g" betű fejekben (oválokban) van a szexuális gondolkodásunk, önértékelésünk milyensége - nagyjából így foglalható össze - és a hurkosnak írandó alsó szárában a szexuális magatartásunk. Az "y"-ban pedig társunké. A g-y kapcsolata utalhat a legszemélyesebb ÉN - TE viszonyra. A hurok nagysága – általában az írásban, alul-felül-középütt - mindig a megélt élmény mennyiségével, testi vágyakkal, biológiai élményekkel, a szexuális fantáziával arányos a grafológiában, ezt számtalan módon fejezhetjük ki. Merthogy sokféle hurokképzést hozunk létre! A lefelé haladó hurokvonal visszatérő lendülete, ahol és ahogy keresztezi azt, ott sejtjük az orgazmus jelenlétét.(2. ábra.) Ebből ered, hogy olyan írásban, ahol sok-sok "g" alsó hurokvonala sosem metszi visszafelé egymást, ott rátrafál a grafológus, hogy az illetőnek nincs orgazmusa. /Oka rengeteg lehet, szervi, tehát fizikai, pszichiakai, vagyis a gátlás, gátlásosság./ Ha hol metszi, hol nem, akkor hol sikerül a csúcs, hol nem.
Lux Elvira szexuálpszichológus egyik könyvében kifejtette, hogy nőknél az az ideális, ha tíz együttlétből csak olyan hat, na jó! legyen hét! elért csúcs van, mert ha mindig sikerül a gyönyör, akkor a férfit nem motiválja idővel a kedves felcipelése a hegyre.

"Tízből - tíz"… az túl egyszerű és kényelmes...és ebből a szempontból végképp kétségbeejtő szexuálpszichológiai helyzetbe kerülnek az egy alkalommal három-négy orgazmusra képes felszabadult nők!...
Az írásban a g-k és y-ok milyenségét tekintve azután a létrehozott variációk száma szinte végtelen.Száz ember százféleképpen ír. Nézzünk példákat! Ha az alsó hurokban ív helyett szög, törés található, akkor ezen a területen is uralkodik az akaratosság, esetleg erőszak, anyagi stabilitás iránti vágy. Ha a "gy" "y"-ja kicsi és jelentéktelen a g-hez képest, akkor a társ vagy nem fontos az illető életében vagy nincs is vagy szépen látható a rendezői szereposztás, hogy ki uralkodik. A dominancia, vagyis az alá-fölé rendeltség váltása - M. Scott Peck amerikai pszichiáter szerint - egy kapcsolatban nagyjából hét évenként sikeressé tehet egy kapcsolatot! Ez a váltás persze krízissel, átértékelésekkel jár, de tévedések elkerülése végett a krízisek életünkben hozhatnak sikeres eredményt is! A krízis szó ugyanis azt jelenti: változtatásra megérett helyezt. Árokba kerülünk, majd kiizzadunk egy jobb életvezetést, és e boldog teherrel megyünk tovább, megkönnyebbülten.

Hosszú évekig tartó egyedüllétnél lassan elsikkad írásunkban az "y", jellé, vonallá egyszerűsödik. (A grafológia egyik szabálya, hogy egy jelenségnek, halálesetnek, párkapcsolatnak, defektnek, szóval bárminek - többnyire - legalább fél évig kell jelen lennie az egyén életében, hogy tudatalattink révén bekerüljön az íráslenyomatunkba.)

Ha az "y"alsó hurka nagy, öblös, szárai pedig szinte nincsenek, akkor a másiknak csak a szexualitása fontos, az intellektusa nem - az író számára.: Az így író nő a mácsó férfit keresi, nem az egyetemi tanár szelíd bölcsességét. Az így író férfi, tehát a g betűje/ pedig manöken alkatú nőies nőre vadászik és a legkevésbé /vagy kevésbé/ érdekli, hogy mi van a Cicamica fejében... Ha maga a "g" piciny és az "y" jelenléte dominál, akkor az illető úgy gondolkodik magáról, hogy bocsánat hogy élek, én inkább a másiktól függenék. Vagy utál ugyan függeni, de zsarnokság alatt van. Persze itt még számos 100-200 apró jelet nézeget, méreget a grafológus másutt is az írásban, például, hogy hol nyomták erősen rá a tollat… a betűk nagysága, mérete, sorközök jellege, a nagy kezdőbetűk cirkalmassága, a tudattalan, grafológiai hangsúlyokat. A g és y kölcsönhatása tehát a párkapcsolat-értelmezés egyik kulcsa. Ezen variációk arzenálja az ábrákon látható.

A homoszexualitás láthatósága az írásban - nyilván ennek kérdése is sokakban felmerül - vitatott a szakmában. Születtek erről gondolatébresztő szakdolgozatok, de nem egyértelmű, hogy jelek utalnak arra, miszerint valaki azonos neműt szeret, ösztönösen arra nyitott a szexuális magatartásában. Persze a mégis megtalált jelek, csomók, popsi szimbólumok itt, az alsó zónában, középső területen voltak!
Némely intuitív grafológus ezt csalhatatlanul megállapítja, de ez már más típusú - tagadhatatlanul létező - tehetséggel van kapcsolatban.

Szepes Mária pszichografológia könyvében arról ír, hogy míg a biszexualitás gyógyítható szerepzavar, addig a homoszexualitás mélyebben gyökerezett és úgy tűnik nem korrigálható, a személyiség alapértelmezése. Ennyit a más-ságról.

Szóval a gondok - és természetesen a sikerek, forró éjszakák is! - ott lapulnak az alsó hurkok formáiban, ficamaiban, a tanult formáktól eltérő kivitelezésben. Azt nem lehet tudni, hogy az illető miben abberált, vagy mi a titka, miben görcsös, könyörtelen vagy végtelen életörömöt sugallva örömképes, de mindezek jellegét és jelenlétét mindenképpen diagnosztizálhatjuk.

Hazugságjegyek?

Az is kiderül az írásból, hogy az illető hazudós, nem őszinte. Ha a titokjegyeket és a mintegy húsz hazugságjegy több, mint 60 %-át megtaláljuk, nótórius hazudózóval van dolgunk! A nemi-, érzelmi élet területén tárolt titkok,( pl a g, o betű fejében csigavonal-szerű képzések) súlyos rejtegetnivalók, bezárt hurkokban és dupla hurkos-hurkokban, csigavonalakban jutnak a szakember tudomására. És még annyi minden másban.

Bár a hazugság roppant bonyolult dolog, mert hát kihez képest haudunk, mihez képest vagyunk lojálisak? Ez nagyon sszetett kérdést vet fel. Ezen a szálon továbbléphetünk. A sokszor csak nagyítóval látható gumók, csomók, maszatok, kampók, horpadások (jövőfélelem) régi, fel nem dolgozott sérelmeket, férfi-, nőgyűlöletet, nemi bűntényt, ezen a területen megélt negatív élményt tételezhetnek fel, aminek hatása alól az egyén nem tud szadadulni. /Addig, amíg fel nem dolgozza./

A hurok nélküli, pici, "q" betű szerű azonnali felívelés a "g"-ben azt jelenti, hogy a férfi/nő a szexuális energiáit, amit ott kellene kiélni, „elpazarolni”, a hétköznapokra, munkára "költi", oda fordítja, tehát minden szerelmeskedés helyett csak dolgozik.

Lehet némi igazság abban, hogy ha a munkánk megy, a magánéletünk szorul háttérbe, és fordítva, de életünkben az "alsó hurkokról" sem célszerű lemondani...A javulás nagyon egyszerű, amire időt, netán pénzt, de mindenképpen energiát fordítunk, annak jó esélye van működni, és amit elhanyagolunk, az ennek következményeit fogja viselni.

Titkokról kezdtünk beszélni, és van még két szex-beszédes betű az írásunk, az írott "p" és az "f".
E két betű - ez mélyen belénk ivódott az évek folyamán: tabuszavaink kezdőbetűi: a "p" (tabuszó) a nő, a nőiesség viselése, az "f" (tabuszó) a férfiasságé.
Ha nő ír, saját "p"-je saját nőiességéhez való viszonyá fejezi ki, a "f"-je a férfiakhoz, férfiassághoz fűződő viszonyát ábrázolja. A szakirodalomban olvasható, hogy saját nőiességünk érzése a mellünk elfogadásának mértékében összegződik. Ha valaki szereti (magát) és elégedett a saját mellével, annak fogadtatásával, visszaigazolásokkal, jó az értékrendje saját nemi identitásában.
A férfi levélíróknál, a saját kis "p" betűk, a benne élő női értékrendet, "f"-je a saját férfiasságának értékelését tárja elénk. A f jelenti, milyen férfienk is érzem magam. Ha például valaki az „f” betű felső szárának hurkát javítgatja, tódozgatja, igazítja, akkor tudat alatt elégedetlen az okosságával, azaz a szellemi teljesítményével. Ez – tehát az írásba küldött elégedettségünk, elégedettlenségünk sokszor nincsen kapcsolatban a valós helyzettel. Lehet valaki elégedett egy jó szakmával és elégedetlen 4 diplomával. Lehet valaki elégedetlen napi egyszeri szeretkezéssel, és más elégedett lehet heti egyel is. Az írásba mindennel kapcsolatos szubjektív élményeinket, helyzetünkket küldjük, sőt mi magunk formáljuk azt bele írásunkba, hogy szakétrő szem nem belemagyaráza, csak megtalálja azok jelentését.
A női szerelmeslevélben (de persze nem csak abban) az öblös-hurkos "p" egy jó helyiértékű nőies önértékelést takar, míg a fej nélküli, de öblös alsó hurokszár a "f" betűben, a mácsó férfi jelenlétét hívná be az életébe, illetve az tetszik elsősorban az így író hölgynek. ( 6. ábránkon egy nagy szexuális fantáziával megáldott, ám nemi életet még nem élő női írás látható, hatalmas, szinte lufi szerűen duzzadó alsó hurkokkal.)

A szűk, szerény "p" betűcskéket író nő /pláne, ha a többi betűhöz képest jelentéktelenebb kivitelezésű/ visszafogott egyén sajátja, és nem biztos, hogy elsődlegesen foglalkoztatja a külseje, sminkje, a soros divat, míg a hurkos fejű "f" betűje alul a hurokban vonallá horpadva, soványodva az okos férfit díjazza, és nem a nemi potenciálját. Ugyanezek a variációk férfiban sokat elárulnak írójáról. A magukat nagyon sokra tartó férfiak, az igazi mácsók, akár tökéletesen kirajzolt fallikus szimbólumokat rajzolnak aláírásunkba – ez a képszimbolika – szinte arcpirongató anatómiai részletességgel megrajzolva saját nemiszervüket. Képek formájában egyébként elképesztő sokmindent találni az írásban szivecskéket, számokat, kereszteket, női öleket, nárcisztikus (önimádó) virágokat, önpusztítást, önerősítést, hangszereket, szkafandereket, focilabdákat, hárfahúrt, és Miki egeret…szóval a betűkbe rajzolt képtár variabilitása végtelen számú, játékos, informatív, izgalmas és roppant logikus.
És még mennyi jel mennyi mindent!

A grafológia foglalkozik a párválasztással is, és sokat segíthet, de a kérdés roppant bonyolult. Természetesen Bélának a grafológus nem tud egy Jucikát odatámasztani, de három Jucika közül tudja ki a megfelelő, de a segítségnyújtásának sok útvonala lehet e szakma tudásával.

Tipológiák százai születnek a pszichológia története során, de hogy ki illik kihez? Vajon mi indítja el a beszerelmesedési folymatot, mi az a finom pókháló, ami összeköt valakivel egy pillanat alatt?!? A nagy titikok egyike. Sokak véleménye szerint a genetikaikailag őrzött szagok irányítanak, minden gyönyörűség kulcsa és minden taszítás oka lehet ez. Itt – természetesen nem a parfűm, és nem is az izzadás sokak számára izgató hormonjaitról van szó, hanem valami nagyon bonyolult komplex szagokban tárolt genetikai üzenetrről, „ilik-nemillik-hozzám”-ról. A genetikai választásunk a saját tulajdonságaink kiegészítő tulakdonság-választásairól szólnak, illetve a jónak, erősnek tanult tulajdonságok genetikai megerősítéséről. Egyes nézetek szerint lányként apánk, fiúként anyánk tipusát keresük a másikban, ami ellen sokan kűzdenek, majd mégis pontosan ott lyukadnak ki!


Rózsaszirom a kádban

A grafológustól gyakran megkérdezik, hogy a grafológia oda-vissza működik-e, azaz a trehány ember – aki pldául az ékezeteket, „t” áthúzásokaz is hol kiteszi, hol nem, azaz trehányul - , ha módszeresen időt szán a lassított, önfegyelmező szépírásra, karaktere, rendszeretete is jó irányban változik-e?
A válasz: igen! Ez a grafoterápia.

Mégis, Uraim, mint tanácsadó azt mondom, gazdag érzelmi, szexuális életet - mint bármi mást - csak valódi nyitottsággal, belülről felszazakadt ösztönös választással, (nem pedig divat, kényszer, vagy nincs jobb alapon választott partnerrel) valódi befektetett munkával lehet elérni ( itt is, mint mondjuk az építészetben, ha valaki építész):
tehát - Uraim! - kevesebb munka-alkoholizmus, több rózsaszál a lepedőn, nem csak drága szabadidőruha, de kiszakított haszontalan szabadidő is, sok békés pásztoróra - akár a feleséggel is -, rég vágyott CD elrejtése a hölgy lepedője alatt, a drága pénzen létrehozott jakuzzikban, pezsgőfürdőkben idő a pezsgővel koccintós pezsgőfürdőzésre is...új dolgok kipróbálása, régi dolgok kipróbálása új helyen, új helyen új dolgok gyakorlása, ezt a matematika variációnak és kombinációnak hívja…
Játékos, rafinált, rendhagyó fordulatok mellett nem árt ápolni a tiszteletet, bizalmat és az odafigyelést sem, nem árt megtanulni időt adni a másiknak, saját tempójához, vagy elérni a mi saját tempónkat, mert meglepő módon ez az ágyban is gyümölcsöző fordulatot hozhat!
Míg a bizalmatlanság beférkőzése a párkapcsolatba nem csak az orgazmust, de már az előjátékra, táncra való rábírást is akadályozhatja…elrontani egyszer is elég.

Játszunk kedvesünkkel, kedvesünkért, előre megfontolt szándékkal, és spontán ötlettől vezérelve – a maga nemében mindkettőnek van létjogosultsága.
Mint az óriásplakáton: tejben való fürösztés – csak egy liter tej ára, mégis eredeti ötlet, doboz bonbon a kispárnahuzatba gombolva, gondtalan időhúzás gyakorlása, zseblámpa fénye sötétben a szép testrészeken, gyerekes kuncogás a paplan alatt, rózsaszirom a fürdővízben, ibolya-csokor a szévédő alatt, tünemény-talányos-titokzatos SMS egy szigorú tárgyalás közepette, és rafinált válasz arra, egy váratlan utazás megteremtése, beidegződés helyett valódi kíváncsiság az ágyban, /ez esetleg tíz év után is hozhat meglepetést!?!...hátha mást akar már az a drága, derék asszony/… és – Uraim!, lőn - a szépen duzzadó alsó hurkok megérkeznek az írásban.

Úgy tűnik, Uraim, a kiegyensúlyozott nemi élethez /testiséghez?/ szépen írni, talán mintha nem lenne elegendő, ugyanis az ilyen történetek nem kifejezetten töltőtollal a kézben kezdődnek.
Vagy mégis?

Neudl Erika
Újságíró-grafológus