A pletyka lélektana - METRO riport

Neudl Erika riportja

A pletykáról szinte mindegyikünknek rossz véleménye van, mégis valamilyen szinten, valahol mindenki benne van a szóbeszéd valamilyen formájában. Csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor megtudjuk a pletykáról, hogy könyvet írnak róla, könyvnyi tudás van benne. A pletyka sokrétű, társadalmi-társasági haszna és vesztesége van. De mi is a pletyka valójában?

Horváth Rozália új munkahelyére úgy lépett be, hogy eltökélte, három lépés távolságot fog tartani. Nagyon kedves és udvarias akart lenni, de nem akart bratyizni, és nem akart senkihez olyan közel kerülni, ami már zavaró lehet egy munkakapcsolatban. Tisztességes távolságtartását, és az átlagosnál magasabb műveltségét azután különcségnek és elkülönülésnek vélték, majd hamarosan megindultak a romboló pletykák is. Pedig Rozália nagyon korrekt volt mindenkivel. Mivel életének ebben a szakaszában egy csalódás után ismerkedni sem igen volt kedve, nem látták őt férfivel. A legrombolóbb pletyka, amivel azután később szembesülnie kellett, hogy a nőket szereti. Az ártó típusú pletykában volt része.

A pletyka és fajtái

Sokféle pletyka létezik, van ugye a munkahelyi, ahol azután indulhat a beszédlavina: kitől mit hallunk, és hogy erről mi a véleményünk. A pletyka jellemző sajátja, hogy a szóhasználattal, hangsúllyal, kiemelésekkel, no de legfőképpen a tényekhez hozzáfűzött véleményünkkel mondjuk el, amit érzünk, vagy sugalljuk a másik felé, ő mit is higgyen erről. Figyelünk a másikra, mit fűz hozzá, majd tovább befolyásuljuk azzal, hogy „nekem ugyan mindegy, mit tesz a másik, de én ezt nem így tenném”. Ott van tehát az ítélet! A pletykába azután beleszövődik egy kis torzítás, részrehajlás, ellenségeskedés, irigység, nagyítás, kicsinyítés – vagy több tucat lelki tényező -, mikor mi, egy azonban biztos, a pletykáló mindenképpen a maga malmára akarja hajtani a vizet.
A pletyka fajtái közé tartozik még az igazi szomszédolás, pletykálkodás, de nem ritka a ”kavarás”, ahogy a szleng nyelvezete mondja, rokoni körben sem, ahol – sajnos szintén sokat árthat valaki a másiknak. Működik pletyka városi szinten, kit, kivel láttak, miben és hol, és vajon miért látták együtt őket. Ezek között a pletykák között sem mindig a jóindulatot lehet felfedezni, hogy enyhe kifejezéssel éljünk.

Közösségi pszichológia

A pletykát, annak tényét, valódi arcát, jellegét megkapargatva azután nagyon meglepő dolgokhoz jutunk el, amely még egy „tantárgyhoz”, tudományhoz is elvezet, ez pedig a szociálpszichológia.
A pletyában – bármíly’ meglepő – közösségi haszon van az egyén számára. Hogy is van ez? A munkahelyeken, osztályokban, egyetemen, politikai gyűlésen, szomszédságban csoportosulás, klikkesedés kezdődik, már egészen korán. Valahol az elején, ahol a benyomások megszületnek: nekem rólad…neki rólam…nekik rólunk, nekünk, róluk…ez egy sajátos szociológiai igeragozás…Már itt eldől, ki kivel és miért tart, és hát - ne dugjuk a fejünket a homokba - az érdek nagy úr. Érdek pedig sokféle lehet, érdekem, hogy befogadjanak, hogy előléptessenek, hogy ne rekesszenek ki, ha már nem fogadtak be, érdekem, hogy szépen nyilatkozzanak rólam, hogy ne keveredjem hírbe, hogy igazam legyen, hogy ha nincs is igazam, de ne neki legyen igaza…érdek a pénz, munka, szerelem. Érdekünkben áll, hogy ne keveredjünk a kabátlopásba, ha arrafelé sem jártunk, vagy ha jártunk arrafelé, ne mi legyünk a tolvaj hírében. A pletyka akár elterelő hadjárat is lehet, amennyiben valamit el akarunk fedni: másról kezdünk el terjeszteni valamit, a legjobb védekezés a támadás elvén.
A pletyka - akár egy kard, lehet éles, hegyes. Ezzel a kétes fegyverrel sok kárt okozhat, aki rosszindulatú, aki buta, aki nem óvatos vagy nem elég jóindulatú.

Korosztályok harca

Péter nyolcadikos Zuglóban, és 5 fiúval mászkál suli után, edzésre, ide-oda. Pletykát hallott a lányról, aki már rég tetszik neki, de egy másik csoportosulás tagja. A pletykáló ellenséges volt és elítélő a lánnyal szemben, és ki is jelentette, hogy aki vele barátkozik, az nem tartozik közéjük. Péter konfliktusba került, elsősorban saját magával. Gyorsan kellett dönteni, mit felel, amikor barátja a véleményét kérte. A kiskamaszok, kamaszok, kisfelnőttek igen nehéz helyzetben vannak, hiszen kialakulatlan helyzetben, labilisan keresik helyüket, pedig ennek kialakítása sokszor még stabil érzelmi-anyagi háttérrel sem könnyű. Hát még akkor, amikor önmagát és egész identitását kell magalkotnia egy embernek. Mert a kamaszkor erről szól. : Találd ki önmagad és kezdj el működni. Tetézve azzal a pszichológiai ténnyel, hogy a szülők értékrendjét valamilyen formában el kell utasítani ahhoz, hogy a magáét érvényesíthesse. A kamaszok klikkekre hullanak, együtt csatangolnak és roppant mód figyelnek. Amikor valakiről elkezd terjedni valami, akkor a hallgatóságnak gyakorlatilag egyetlen elágazó lehetősége van: vagy csatlakozik vagy ellentmond. Hogy ki miért mi mellett teszi le a voksot, abban a társaság erővonala, gyengesége, az egyén kirekesztéstől való félelme, és kiforratlansága mind-mind szerepet játszik. Innentől a helyzet játszma!
Jóval más vonásokkal, mégis azonosan, de nem mindig sok válaszható útvonallal kell döntenie egy nyugdíjas otthon bentlakóinak. Harc folyik a jobb szobákért, a kedvesebb, vagy erősebb gondozónők kegyeiért egy esetleges kiszolgáltatott egészségi helyzetben. A pletyka megerősít és legyengít embereket, helyzeteket, szituációkat.

A fiúk

Videóra felvett, igen izgalmas elemzett helyzetet ábrázol a szociológus – olvashatjuk Schleicher Nóra, a nők és a férfiak nyelvhasználatáról szóló diplomamunkájában. A huszonéves férfiak söröznek, beszélgetnek – olvasható Deborah Cameron kutatásában - és kosármeccset néznek a TV-ben, úgy lazán, félvállról. Egyikük kifogásolja az egyik közös ismerős férfi öltözékét, majd egy másikközös ismerősre terelődik a szó, akiről mozgása, viselkedése, öltözködése révén majdhogynem kimondják, hogy homoszexuális, miközben nem az. Homoszexuális jegynek vélik azt is, hogy egy általuk csúnyának ítélt nővel jár. Ennek a helyzetnek a közösségben megszerzett előnye, hogy a másik férfiről alkotott nőies konstrukcióval a saját férfiasságukat erősítik. „Én nem vennék fel olyan cuccot, hogy nézne az ki!, túl színes, nőies…A múltkor is, amikor…”
Schlecher Nóra szociológus vizsgálta a munkahelyeken használt szókészletet, domináns modelleket, (ember típusokat) a vicc és a bókok gyakoriságát, a nőiesség és a férfiasság szerepét, jelentőségét a nők és férfiak viselkedésében. Az eredmény igen sokrétű és árnyalt, de az egyik fontos és érdekes megállapítás az volt, hogy nincs stabil identitásunk, éntudatunk, ugyanis az attól függ, mennyire érezzük magunkat nagyszerűnek, éppen azzal, akivel beszélgetünk. Az énképünkben a mások véleményét érezzük magunkon, és olyannak érezzük magunkat, amilyen gyengítő és megerősítő tényező róla árad felénk.: Gondoljunk csak egy nagyon egyszerű dologra: vannak emberek, akiről pontosan tudjuk, hogy „bírnak”, tisztelnek bennünket, s akikkel beszélgetve jóérzésünk támad, mert szeret. Vele szívesen vagyunk, pláne, ha a pozitív vélemény, érzés kölcsönös. És vannak olyanok, akiknek lehozhatnánk a csillagot is az égről, mert beskatulyázott bennünket egy régi ügy miatt, amely igaz sem volt.

A pletyka mint biznisz

Sokan ismerik és veszik a pletykát, mint forgó tökét és forgalmi értéket. Pénzt adnak ki érte, csakhogy tudhassák a hírt: színesben, szakújságírók körme közül kerül ki a szakipari pletyka. Ára, árfolyama, szokásrendje és különböző színvonala van a különböző pletykáknak. A szállóige híre terjed, de időnként csak felröppentik, röptetik, túlragozzák, kifacsarják, meglovagolják, túllihegik, visszabüfögik, összekapcsolják, és valljuk meg az igazat: eldurvítják. Vajon miért fontos tudni, hogy G.B, egy híres ember, az ötödik lovagjával jár, miközben egy teljesen hétköznapi facér ember ugyanúgy lehet az ötödik – ámbár egyenként évek óta tartó - kapcsolatában. Pedig miről is van csupán szó? Egy kapcsolat felbomlik, egyik fél részéről megszakad, mert nem működik. Sokkal tisztességesebb lezárni és továbblépni valamiben, valamivel, és valamiből, mint lelki-terrorban, szellemi leépülésben résztvenni. Mégis, ha híres ember teszi, negatív pletyka lesz belőle: hány „férfit használt el”. Pedig a mondás bölcs: járj a másik cipőjében 3 napot, majd megtudod mit érez, miben van, neki milyen keresztje van. És a pletyka torzító jellege is tagadhatatlan. A felszabadult emberre rásütik, hogy nagyképű, az ötletesen öltözőre, hogy szórja pénzét, a boldogra, hogy játssza a fejét, a szabadúszóra, hogy sosem dolgozik. És hány száz lehetne a példák sora? A pletyka ezen jellege, mármint amikor a jó dolgokból is rosszat gyárt, olykor méltánytalan és kétségbeejtő.


Boksz:
Schleicher Nóra szociológus gyűjtéséből kiemelt igen-igen érdekes momentumok a pletyka jellegéről:

„A pletyka kutatói érdeklődésének középpontjában azonban a pletyka funkciója áll. Négy funkcionális kategóriát különböztetnek meg:
- ezek a házimunkával, gyerekneveléssel kapcsolatos tapasztalatok megosztására irányuló beszélgetések (house-talk),
- más nők viselkedésének, elsősorban szexuális kihágásaiknak megtárgyalása (scandal),
- a nők férfiakkal kapcsolatos haragjának, panaszainak katartikus levezetési lehetőséget biztosító pletykálkodás (bitching),
- és a kölcsönös önfeltárást, érzelmi támogatást lehetővé tevő bizalmas beszélgetés (chatting).
Jones úgy véli, hogy a pletyka a női életeket összekötő kapocs és tanulmányozása a sajátos női szubkultúra problémáinak és értékeinek jobb megértését teszi lehetővé.”

„A formai vonások közül a beszélgetés témájának alakítását, a minimális válaszokat, az együtt elhangzó beszédet és a kifejező szavakat vizsgálja. Eredményei szerint ezekben a beszélgetésekben a témákat a résztvevők egymás megnyilatkozásaira építve, közösen hozzák létre, a gyakori minimális válaszok az aktív figyelmet, a beszélő támogatását és a beszélgetés különböző szakaszainak a felismerését jelzik.”(pl. Aha!, naná!.. és akkor jön azzal, hogy…képzelheted!...háááát nem igaz!...jóhogy!, stb.

-„A férfi csoportok nyelvhasználati stratégiái azonban egészen mások. Pilkington legjellemzőbb vonásuknak a hosszú szüneteket, a reakciók, visszajelzések hiányát tartja. A vizsgált szövegekben gyakori az egyet nem értés, az ellenségesség direkt, kendőzetlen kifejezése, az erőteljes nyelven, szidalmazó modorban megfogalmazott kritika, a másik álláspontjának megkérdőjelezése, a váratlan, előzmények nélküli témaváltás. A szerző szerint azonban mindez egyáltalán nem zavarta a férfiakat, a visszajelzések hiányát természetesnek tartották, a sértésekre hasonló sértésekkel reagáltak, de nem bántódtak meg, úgy tűnt inkább élvezik a pengeváltásokat.”