A Firka-lány amsterdami krumlibulija

 Interjú Neudl Erikával, a SZÓvonalak beleforkálós versvendégkönyv szerzőjével

Petőfi Népe:
Hogyan jutott eszedbe az első hallásra furcsának tűnő "belefirkálós versvendégköny" műfaja?

Neudl Erika :
- Az eredeti versvendégkönyv valóban létezik! Mindig is írtam, és amikor egy érzelmileg nehezebb, izgalmasabb, termékenyebb életszakaszban meglepő versek kezdtek előbújni a tudatalattiból, akkor, mint egy afféle gyűjtő, együtt vágytam látni azokat! Nagyon teremtő - ez ma már tudomány - hogy a vágyainkra konkrét megvalósulással gondoljunk! Beköttettem egy könyvkötővel 150 üres lapot zöld bőrbe és azt verettem rá: SZÓvonalak. ez maga egy nagyszerű bevonzás volt! Vonalak, amelyből nálam szavak lesznek.A kész könyvet azután ezer pédányban "láttam magam előtt" a standon, hogy hogyan árulom... ez meg is valósult... (magánkiadásban).

Ebbe a zöld könyvbe ragasztgattam a kinyomtatott, körülvágott verseket sorban, tehát gyakorlatilag megteremtettem a későbbi könyvet!, és ha valami vélemény született róla, mellé tettem. Vagy ha nagyobb társaság gyűlt össze nálam beszélgetni - ami nem ritkaság - oda is adtam sok-sok embernek, aki belefirkálgatott. Udvarias, semmitmondó gesztusok nem igazán érdekelnek, magánemberként sem, csak ami megmarkol, felkavar, elámít és elringat. És ebben sem, inkább az érdembeni vagy egyedi hozzászólások izgatnak, hogy hogyan érkezik valakihez egy-egy versem, novellám. Mert hogy én hogyan szánom, azt tudom. A vers íródik valahogy, és a hatás, ellenhatás izgalmas... Ekkortájt regisztráltam a Közkincs nevű versportálra, (még ha 3 helyen is dolgoztam akkor épp egyszerre, és elfoglalt voltam) ahol szintén ez történt, naponta egy verset, novellát lehetett feltenni, és ott elég rendesen kiveséztük egymás munkáit, javítgattuk, kritizáltuk, ámultunk. A versek ürügyén kommunikáltunk de az élet dolgairól, életről, halálról szerelemről, magányról. A könyv hátulján, mint egy porszívónak "használati utasítás"a van! :-)

- Ha az ajándékozó követi a használati utasítást, több dolgot árul el magáról, mint bármilyen más ajándékkal. Hiszen a megjegyzései, a kommentek saját gondolkodásáról, hangulatáról, kapcsolatairól mesélnek. Kérdés, mennyire hajlandók felfedni magukat az emberek egymás előtt. A kommentelés internetes műfaj, nickname-ek mögé bújva, elrejtőzve teszik sokan. Mi erről a véleményed?

- Abszolút jogos a kérdés, annál is inkább sokat tudok erről, mert harmad-végzettségem pszichológiai jellegű, életem egy részében jelenleg is grafológus tanácsadó vagyok, tehát az emberi karakterrel tudatosan dolgozom. Mint minden társasjáték, ebben is el kell dönteni az elején, hogy játszunk-e vagy nem. Ebben a könyvben boldogan "szabadon rendetlenkedtem", nagyon egyedi, hisz van benne vers és próza, pszichológiai cikk egy pszichológus tollából, és a SZERETETaforizmák, amely az én saját műfaji találmányom! ...és egy művészeti-, asszociativ társasjáték , ami szintén az én találmányom, és nagyon sokan vették örömmel, hogy ezért még oklevelet is vághatnak ki a könyvből. (hármat)
Ha van kedved játszani, kalandra fel! Illetve aki sosem játszott még ilyen meglepőt, az is belevághat, hisz jó dolog kíváncsinak lenni, új dolgokat kipróbálni, úgyis annyi minden kötelező...a szabadidő legyen a megvalósításé! Az én életemben a kíváncsiságom elképesztő, rendkívüli, izgalmas és pozitív élethelyzetekbe vitt el, amit az agykontroll sikerek oldalon meg is írtam, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy hagyja magát kíváncsinak lenni! Voltam tandemmel erdélyi bicajtúrán, (majd Kecskemét Északi középhegység, Kisköre Kecskemét bicajtúrán...) stoppoltam vonatot, visszakérdeztem, motoroztam, teremtettem és kitaláltam, most pedig 10 éve - gondos előkészítés után, minden segítség nélkül... - kiköltöztem egy autónyi cuccal egy olyan országba, Hollandiába, ahol addig sosem jártam! Ma már otthonom, cégem van itt a párommal, Zsolttal együtt. Ajánlom: ami szöget üt valaki fejében, annak menjen is utána! Lelki szemeim előtt azonban, mikor ez a könyv ilyen fura szellemi irányt vett, Baráti társaságok, összekacsintó, jó emberi viszonyok jelentek meg, akiknek ez a magatartásforma játszi könnyedséggel belefér a kapcsolatukba. Ám tehetik idegenek is! Miért ne? Ha van egy társaság, és A megveszi Z-nek a SZÓvonalak belefirkálós könyvet, de előtte belefirkálásra odaadja B-nek és C-nek, majd persze végül megkapja a célszemély, Z, az ajándékot akkor később ez lehet jó röhögések, vagy nagy ámulások, megdöbbenések, illetve - ilyen is volt - komoly viták tárgya is!
Hallottam azonban egy olyan sztorit,a könyvemmel kapcsolatban, amitől elámultam. Ami történt, nagyszerű! Valaki egy ismerős magányos srácnak vette meg a könyvet, ám odaadta egy olyan lánynak is belefirkálásra előtte, akiről úgy gondolta, hogy a magányos sráccal összeillenének. Szóval ez a lány egy afféle kerítőnővé avandzsálta magát e könyv által. A terve bejött. A fiú, e mentális útvonalon játszva, kíváncsi lett a lányra, akinek még a kézírása is tetszett neki, és ma már együtt élnek! A könyvem tehát még családot is alapíthat! :-)Úgy gondolom, kérdésedre válaszolva, hogy a vélemény szabad, és ha valaki nem csak olvasni, de esetleg minden következmény nélkül írogatni is akar, ez a könyv megbiztatja minderre! Eddigi tapasztalataim nagyon jók, igen változatos és pozitív a visszhangja.

- Mesélj a pályádról! Annyi kiderült számomra, hogy újságíró sulit végeztél. Hova vezetett az utad utána? Hogyan kerültél Amszterdamba?

- Kecskeméten születtem és éltem 20 évig! Ott végeztem az első főiskolát, majd még hármat., most is tanulok, 2 nyelvet egyszerre. Végig kemény profi sport mellett, atléta voltam a KSC-ben, főleg a távolugrás ment jól, és gyakorlatilag az uszodában nőttem fel, ma is rendszeresen úszom kora reggel. A Katonában érettségiztem, nagyszerű az osztályunk, ma is összetartó! Később Pest mellé helyezték apámat, ment vele a család, és kicsit kinyílt az élet. Pár éve megkérdezték honnan jöttem. Mondtam kecskeméti vagyok eredetileg csak pár éve jöttem el onnan. Anyám felkiáltott! Pár éve?!? Annak már van 33 éve is! Szóval tudat alatt kecskemétinek éreztem ezek szerint magamat…Otthon az újságírói és grafológiai munkám mellett szabadúszóként (és 30 éve agykontrollosként) megálmodtam és 7 évig meg is valósítottam egy ámulatos kiállításfajtát. (Google: LÉLEKFÁK) Később már kinőttem Magyarországot, és kiköltöztem Amsztdamba egy már Magyarországon megkezdett, a grafológából kinövesztett franchise pszichológiai művészeti kiállítás féle, a Lélekfák- at, erről a honlapomon bárki olvashat, "tervek Hollandiában" címmel..... Most egy nemzetközi, négy ország, kb 50 résztvevőjével tervezem kiállítani, nagy falat, épp most írok (kézzel, merített papirra ) a királynőnek- akinek bélyeg nélkül lehet levelet feladni – miszerint kérek helyszint, pénzt, támogatást. Az angol marketing tervem már megvan, és a művészek fele is.
Huhhh, pokoli összetett és nehéz!

- Milyen emlékeid vannak Kecskemétről?

- Udvarias válasz nélkül mondhatom, hogy varázslatosak, ép családban nőttem fel, hála szüleimnek, akik ma is együtt élnek! Az első dolog, hogy rendkívül élesen emlékszem már a kora bölcsődés korom óta mindenre. A film élő, eleven. Hiszem, hogy írói, festői, alkotói fantáziámnak, a zavartalan biztonságban megélt boldog gyerekkorom a táptalaja. A mai gyerekek „elvannak”, mi JÁTSZOTTUNK a „semmivel” és a fantáziánkkal. Hetekig épitettünk papir babaházat, de abban minden igazi volt, függöny és a polcocskák. A Széchényi köruti tiszti lakótelep 3 háza körbekeritve egy szabályos falut alkotott, ahol ritka mesés - biztonságos - éveket töltöttem sok-sok gyerekkel.
Olyan világ volt, ahol még a bérházak lakóinak ott kapirgálhatott egy-egy csirkéje az udvaron, amit nem loptak el, és nevük volt, s akik együtt lélegeztünk, tanultunk és nevettünk.
Hihetetlen kreativitással, már gyerekkoromban kártyákat, játékokat, igazi előadást, színdarabokat rendeztünk, és én varrógéppel perforáltam "igazi" jegyeket, amelyet árultam pénzért az udvaron!, és különböző műfajú vetéledőket szerveztünk. A sok gyerek, ebben a "körúti faluban" történelmi, kivételes közösséget alkotott. Nagyon önállóra neveltek, én már óvodába is egyedül jártam, a kis kosárkámban a pille cukorral és a mese zsebkendőmmel, ami ma elképzelhetetlen, akkor nem volt az. Később 4-5 kilóméterre jártam zongorára és szolfézsra, és minden délben egy parkon át a Jókai suliba ebédért, majd edzésre. Ha az emberekre gondolok is, sok jó emlékem van. Marika néni, aki megtanitott írni Zójában, újságpapírra, postironnal, ahol az osztálytársaim a szomszédaim voltak, de mint a testvérek. Nemrég volt hatalmas Zójás találkozó.
Kecskeméten otthagytam a szívemet, de ma már teljes ismét, tudom, és bárkit bíztatok ezzel, hogy bárhol, és felnőtt korban is lehet barátra és új szerelemre lelni. Mindenütt jól érzem magam, Párommal, Zsolttal, aki nagyszerű partner mindenhez, gyerekeim is világpolgárok lettek, Lányom Montreálban, fiam Amsterdamban él, 2 fiú pedig Franciaországban vert tanyát. Mi pedig szabadon csavaroghatunk...

- Nem tudom nem megkérdezni: mit jelent a krumpli-buli?

- Hát ez egy régi sztori kb. 14 éve! Nekem mindig nagy közösségi vágyam volt, beszélgetni, segíteni, meghallgatni, ám a disco, az igénytelen buli nem érdekel, értelmes emberekkel érdemben együtt szerettem volna lenni. De hol van ilyen? És mint mindig az életemben, amire szükségem van és nem találom, azt megvarrom, megkeresem, megszerzem, megteremtem. Így a nagy üzleti, baráti és rokoni körből a szerethetőeket meghívtam hozzám, ám pénzem nem volt ennyi embert ennyiszer vendégül látni, pedig sokszor 4 helyen is dolgoztam. Sok csaló van Magyarországon, tönkrement az ország.
Igy létezik az egyik legfinomabb magyar krumplis vacsora, amit én „szegény krumplivacsorának” nevezek, ám, korántsem az! Igényes, gourman!..a héjában sült krumpli, vajjal, körözött, lilahagymaa saláta, póréhagyma, töpörtyű, krémek, eredeti paraszti ízek. Ebből mókáztam ki valahogy…már nem emlékszem… az „értelmiségiek szegény krumliplivacsoráját”, amelynek sziporkázó meghívója van. Vagy a „szegény értelmiségiek krumplivacsorája”?..., amin mindig nevetünk, rajta ragadt a név. Én sütöttem a gesztenye ízű szétnyíló krumpli-virágot, és mindenki ehhez hozott valamit, isteni teáim vannak, kb. 66 féle.
Egybenyitható házam, nagy ebédlőasztalom körül csakhamar 45 en gyűltünk össze, orvos, kozmetikus, pszichológus, geofizikus, mérnök, tanár, eladó, képzőművészek, zenészek, és egyszer egy bálnavadász is mellém huppant a kanapémon, és ez nem vicc… Ilyenkor mindenfelé beszélgetnek, társasoznak, sírnak is, vagy bolondoznak a házban, 50 gyertya és a kandallóm ég, költsége szinte semmi, ám, hangulata leírhattalan, ám mindig más. Nyáron „kiterjedünk” a kertre is. Elképesztő, mennyi kreativitást lehet ebbe vinni! Design, program, étel, meglepetések. Én ilyenkor előre tisztázott módon nem háziasszony vagyok, hanem a társaság egy tagja, aki szabad és kíváncsi. Önellátó. Véres táplálkozástudományi viták, számmisztika, nagy összefogások. Szerelmek is születtek.... Itt Amszterdam mellett, ahol élek, felütötte eziránti hiány a fejét. tíz éve kezdtük nagyszerű párommal, és most, épp hogy csak visszautaztunk a karácsonyról, már követelik a következőt.

– Erika, mikor lesz már krumplibuli?!? Volt itt picurka garzonunk is, most egy szerethető házban lakunk, egy erdő mellett, ám furcsa módon a mégis a forgalmas főutcában, de mindenhova elfért a 40-50 ember. Mert nem a lakás méretén múlik!.

kandallóm este a krumplibulin...

 és nappal...

Líra könyvesboltban, dedikáláson

Boldogan a bevonzott könyv...mögött, ahogy megálmodtam... képkeret technikával...

Az agykontrollos Domján Andrea kezében a könyvem LONDONban, a LONDONI agykontroll klubban, Gábrielnek és Katinak köszönhetően...

könyvem kisplakátja
Reyes Jézusnak köszönhetően, aki megszerkesztette...

Mátraházi Tibor
pszichológus előszavával, az alkotás stációiról szóló előszóban...